Tanúságtétel

- mondta Vicka Ivanković-Mijatović látnok

Newcasttleből jöttem, 21 éves vagyok és paralizisem van, ezért nem tudok járni.

Papi hivatásom nem egyik pillanatról a másikra történt, hanem olyasvalami volt, amit életem során újra és újra felfedeztem magamban. Az Úr már kicsi koromban szívembe helyzete azokat a gondolatokat, amelyek által a megszentelt élet iránti vágy kibontakozott bennem.

Sajnos a fiatalok többsége az elsőáldozást és a bérmálkozás követően eltávolodik az egyháztól. Én is úgy döntöttem, hogy nincs szükségem Istenre, elég vagyok én önmagamnak. Egy fontos dolog volt az életemben: a sport. Az volt a célom, hogy a világ legjobbja legyek. Perfekcionista vagyok, tehát mindent megtettem azért, hogy elérjem ezt a célt. Egyetlen dolog lebegett a szemem előtt: a siker. Minden mást értéktelennek tekintettem, és semmi egyéb nem szerzett örömet. Nagyon szigorú voltam magamhoz.

Kedves Magyarok! 1956-ban tizennégy éves voltam, amikor Budapesten kitört a forradalom, és a magyarok lelke fellázadt a kommunizmus igája ellen. Nagy figyelemmel kísérük az eseményeket, és ma is emlékszem a hírekre arról, hogyan folyt Budapest utcáin azoknak a vére, akik az oroszok ellen harcoltak. Gyógyszert és más adományokat gyűjtöttünk a harcoló magyaroknak. A magyarok bátorsága adott erőt nekünk lengyeleknek is ahhoz, hogy a kommunista hatalom ellen forduljunk.

Ausztriából érkeztem, építészmérnök és teológus vagyok. Ez nem egy mindennapi kombináció. Hogyan lettem építész létemre teológus? Ez Medjugorjéval függ össze. Azt mondhatom, Medjugorje megváltoztatta az életemet.

Amikor annyi idős voltam, mint ti, azt kérdeztem magamtól: mi az értelme az életemnek? Miért szeressek? Mihez kezdjek? Vágytam valamire. Nemcsak az utazásra, a diszkóra, vagy a barátságra egy lánnyal, akiről azt gondoltam, hogy boldoggá tudna tenni. Mindig valami többet, mást akartam.

A Magyar Kurír riportja Ljubo Kurtović atyával a Szeretetláng Fesztiválon

A jelenések természetfeletti voltáról a mai napig nem tett végleges állásfoglalást a Vatikán, de az, hogy Henryk Hoser nyugalmazott lengyel érseket Ferenc pápa különleges, helyben lakó vizitátorrá tette, arra mutat, hogy fontosnak tartja a zarándokok lelkipásztori kísérését. Éreznek bármiféle változást Međugorjéban ennek hatására?