Kedves Magyarok! 1956-ban tizennégy éves voltam, amikor Budapesten kitört a forradalom, és a magyarok lelke fellázadt a kommunizmus igája ellen. Nagy figyelemmel kísérük az eseményeket, és ma is emlékszem a hírekre arról, hogyan folyt Budapest utcáin azoknak a vére, akik az oroszok ellen harcoltak. Gyógyszert és más adományokat gyűjtöttünk a harcoló magyaroknak. A magyarok bátorsága adott erőt nekünk lengyeleknek is ahhoz, hogy a kommunista hatalom ellen forduljunk.
A magyar parlamentben ott áll Szent István király koronája. A koronán lévő kereszt a magyarok harcának jelképe, akik az oroszok elleni küzdelemben meg akarták menteni a leküket. Az evangéliumban olvassuk, hogy Krisztus felszabadított minket a lélek szabadságára. Mi, magyarok és lengyelek ma is együtt törekszünk arra, hogy eljussunk erre a szabadságra; a szabadságra, amelyet Krisztus szerzett meg nekünk. Ma is ugyanúgy küzdenünk kell a szabadságunkért, mert különböző ideológiák hatalmaskodni akarnak felettünk. Olyan ideológiák, amelyek el akarják hitetni velünk, hogy Európának el kell felejtenie a kereszténységet. Harcolnunk kell azért, hogy Európa keresztény maradjon. Harcolnunk kell keresztény hitünkért.
Semmivel nem lehet felcserélni azt, amit ti jelentetek Magyarország és Európa számára. Azért jöttetek ide Medjugorjéba, hogy erőt, hatalmat, bátorságot kérjetek a keresztény Magyarországért és a keresztény Európáért való harchoz. A legjobb, amit tehettek, hogy együtt imádkozzátok a rózsafüzért, szentmisén és szentségimádáson vesztek részt és olvassátok Isten igéjét ezen a helyen, amit körülölel a templom, a Krizsevác és a Jelenések hegye, ahol különösen nagy erővel van jelen az Úrjézus és a Szűzanya. Ezért ujjongó szívvel, reménnyel telve térjetek vissza Magyarországra, a csodaszép Budapestre. Azzal az örömteli reménnyel szívetekben, hogy ezt a harcot Krisztussal együtt meg fogjuk nyerni.
