Ausztriából érkeztem, építészmérnök és teológus vagyok. Ez nem egy mindennapi kombináció. Hogyan lettem építész létemre teológus? Ez Medjugorjéval függ össze. Azt mondhatom, Medjugorje megváltoztatta az életemet.
Amikor annyi idős voltam, mint ti, azt kérdeztem magamtól: mi az értelme az életemnek? Miért szeressek? Mihez kezdjek? Vágytam valamire. Nemcsak az utazásra, a diszkóra, vagy a barátságra egy lánnyal, akiről azt gondoltam, hogy boldoggá tudna tenni. Mindig valami többet, mást akartam.
Amikor megszakadt a barátságom azzal a bizonyos lánnyal, akkor összetört az életem. Nem akartam tovább élni. Még az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejemben. Azt mondom nektek: soha ne dobjátok el magatoktól az életet! Nézzetek rám! Istennek csodálatos terve van az életünkkel. Amikor nehéz helyzetben vagytok, akkor az Úr megjelenik. Így volt ez az én életemben is. Valaki meghívott egy Medjugorjéről szóló előadásra. Tudnotok kell, hogy abban az időben nem volt valami mély kapcsolatom Istennel. Eljártam ugyan templomba, mert úgy akarta az anyám, de igazából nem volt hozzá kedvem, és nem is imádkoztam máskor, csak a vizsgák előtt. Arra gondoltam, hogy Isten esetleg segíthet nekem, ezért aztán imádkoztam. Szerencsére sok vizsgám volt akkoriban, így elég sokat imádkoztam. Az előadáson nagyon mélyen megérintett, amikor azt hallottam, hogy a Szűzanya megjelenik itt. Arra gondoltam: most van a kegyelem ideje, és én pont most élhetek. Egyetlen félelmem volt. Azon gondolkodtam, vajon Mária még akkor is meg fog-e jelenni Medjugorjéban, amikor én eljutok oda. Ez 1984-ben történt.
Eljöttem tehát Medjugorjéba, és olyan szerencsém volt, hogy részt vehettem egy jelenésen. Abban az időben a jelenések itt történtek, a templom mellett, egy kicsike kápolnában. Nagy kegyelmet kaptam akkor. Emlékszem, hogy mennyit készültem arra a pillanatra. Szüntelenül az a kérdés járt a fejemben, hogy mi az értelme az életemnek. Egyszer csak jöttek a látnokok, térdre borultak, és én tudtam, hogy a Szűzanya most itt van. Azt gondoltam: Mária tényleg itt van két méterre tőlem. Mérnök voltam, hát mérnökként gondolkodtam. Semmit sem láttam, de hittem. Így szóltam magamban: Mária, te látod az életemet. Látod, hogy minden összetört. Fogadd el az életemet. Egyszerre csak azt éreztem, hogy betölt egy nagy szeretet, amely egészen átjár. Életemben először éreztem Isten szeretetét. Megtaláltam azt, amit tulajdonképpen mindig is kerestem. Felismertem, hogy Isten létezik. Ő a szeretet Istene, és mindent megadott nekem, amire szükségem van. Abban a pillanatban új emberré lettem. Ekkor azt mondtam magamban: Mária, fogadd el az életemet. Mindent átadtam neki, semmit sem tartottam meg magamnak, habár még jóval azelőtt, hogy ez történt volna velem, gondosan elterveztem az életemet – család, három gyerek – úgy, ahogy ezt a mérnökök teszi. Mária azonban mindent megváltoztatott. Nagy boldogságot éreztem. Úgy éreztem, a menyországban vagyok. Azt mondom nektek: én megtapasztaltam, hogy a menyországban olyan boldogság vár ránk, amilyen itt a földön nincs. Tegyetek meg mindent, hogy a mennybe jussatok, mert ez mindannyiunk hivatása. Mária vezet minket a mennyek országa felé vezető úton, a szentség útján.
Miután kimondtam a magam igenjét, Mária elkezdett velem dolgozni. Ez nagyon szép volt. Mária bűnösként is szeretett engem. Nagyon régen nem voltam már gyónni, ezért azt mondtam neki: fogadj el engem úgy, ahogy vagyok. Ő pedig átölelt. Tudta, hogy mekkora szükségem van egy jó fürdőre – egy jó gyónásra. Amikor kijöttem a kápolnából, éppen ott ült egy pap, aki pont németül gyóntatott. Életgyónást végeztem, és mély gyógyulást tapasztaltam. Új emberként tértem haza. Egyetlen mondat megváltoztatta az egész életemet: Mária fogadd el az életemet. Mária mindmáig vezet engem. Fontos, hogy kimondjuk: Mária az Atyához vezetett el engem.
Teológia tanulmányaim végeztével számos missziós úton jártam, és mindenütt sokat beszéltem a Szűzanyáról. Egyszer Ukrajnában voltam, Zaporozsjéban, ahol felfedeztem egy templomot, amely az Atyának van szentelve. Ebben a templomban éppen olyan szeretet vett körül, mint amit itt Medjugorjéban éreztem. Ismét megtapasztaltam, hogy az Atya a Szeretet, és ez a Szeretet velünk szeretne élni. Ma különösen is hálát adok Máriának, aki mai üzenetében azt mondta, hogy azért jövök közétek, hogy az Atyához vezesselek benneteket. Hát nem csodálatos ez? Mária az Atyához vezet bennünket. Életünk forrásához és céljához vezet. Azt mondja: Drága gyermekeim, Isten szeretete hatalmas. Ne csukjátok be a szemeteket, ne fogjátok be a fületeket. Újra mondom nektek: hatalmas az Ő szeretete. Halljátok meg hívásomat, hallgassátok meg kérésemet. Szenteljétek szíveteket Istennek, és szívetek legyen Isten lakóhelye. Fel kell tehát ismernünk, hogy Isten szívünkben lakozik. A keresztségben a Szentlélek
templomává lettünk. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek bennünk él. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet maga bennünk él. Mi mégis kívül keressük a szeretetet, és elfelejtjük, hogy valójában mennyire közel van hozzánk. A szeretet a szívünkben él. Az életünk értelme az, hogy felismerjük és éljük a szeretetet.
Mária így folytatja: az Atya küldött hozzátok, és vár rátok. Várja, hogy megnyíljon a szívetek, és készen álljon. Ne vesztegessétek az időt. Az Atyának csodálatos terve van veletek. Igen, az Atya velünk, a gyermekeivel akar lenni. Most van itt a kegyelem ideje. Lehet, hogy a te számodra is. Csak nyisd meg a szívedet, és mondj igent. Mondd ki: vedd a kezedbe az életemet, és a te terved valósuljon meg az életemben. Mária azt mondja: Isten szeretetébe ajánllak titeket. Ő megengedte, hogy Atyának hívjátok. És valóban atyátokként tekinthettek rá. Van egy Atyám, aki szeret engem. Akkor is szeret, ha én elfelejtettem őt. Neki terve van velem. Azt akarja, hogy boldog legyek. Tudjátok, hogy miben áll a boldogság? Abban, hogy elfogadom az Ő tervét. Az Ő terve pedig az, hogy szent legyek. Ez a hivatásom. Szentté válni. Mária azt mondja: látom gyermekeimet, akik boldogságra vágynak, de nem tudják, hogyan érjék azt el. És megmondja, mit kell tennünk: nyissátok meg a szíveteket az Atyának! Mária azt is mondta, hogy az Atya sem a fájdalomban, sem a szenvedésben nem hagyja magára a gyermekeit. Sohasem hagyja magukra őket. Ma már tudom, hogy életem sötét pillanataiban, az én Atyám a tenyerén hordozott engem. Mária arra hív minket, hogy legyen teljes bizalmunk az Atyában, legyen vele személyes kapcsolatunk. Tudnunk kell, hogy Istennek mindannyian fontosak vagyunk, és Ő mindenkit személyesen hív. Egyikőtök se mondja azt, hogy mindenkit, kivéve engem, mert én bűnös vagyok. Ellenkezőleg, pontosan te vagy az, akit a leginkább hív.
Az Atya különleges meghívást adott mindannyiunknak. A jelenés után én teljesen Istennek szenteltem magam. Nem tudtam mindjárt pontosan, hogy hogyan és mit kell tennem. Ezért elmentem Lisieux-be egy zarándoklatra, és azt kértem tőle, hogy mutassa meg az élethivatásomat. Az Atya ezen a zarándoklaton meghívott arra, hogy alapítsak egy közösséget. Nagyon mély tapasztalat volt számomra, hogy Ő maga a szeretet, és azt szeretné, hogy minden ember üdvözüljön. Lisieux-ben azt a hivatást kaptam, hogy lelki szülővé váljak. Nem tudtam akkor még, hogy ez pontosan mit jelent. Ma már tudom. Én a jelenés óta cölibátusban élek, és ezzel lemondtam arról, hogy gyermekeim legyenek, mégis nagyon sok gyermeket kaptam. Látjátok: vágyaink beteljesednek, de ehhez meg kell halnunk önmagunknak, és el kell fogadnunk Isten akaratát. Az Atya hív minket. Ma talán éppen téged. Nem mondj nemet! A Lisieux-i zarándoklat után egyre több fiatal jött hozzám, akik azt mondták, igen, ez az út, amelyen járni akarunk. És azt kérdezték: hogyan csináljuk? Mit kíván tőlünk Isten? Egyre világosabbá vált számomra, hogy Isten terve egy közösség. Elhatároztuk, hogy elmegyünk egy zarándoklatra. Mária azt mondta: Isten szeretete veletek marad. Ő nem hagy magatokra titeket. Veletek marad, ha megismeritek Őt, akit fiam által Atyátoknak nevezhettek. Ti Isten családja vagytok, Isten népe. Egyszeriben világossá vált: a közösségünk neve az Atya Családja lesz. Mária adta nekünk ezt a nevet. Egyre több olyan fiatal jött hozzánk, aki közösségben akart élni. Az Atyával akartak élni, és ezért mindent maguk mögött hagytak. A mi közösségünk Medjugorje gyümölcse. Nemzetközi közösség vagyunk. Mi a karizmánk? Jézus által az Atyához megyünk. Az Atyával élünk, mint az ő gyermekei. Megéljük az istengyermekséget. Megéljük az Atya iránt való szeretet. Mária azt mondja: az Atya legnagyobb vágya, hogy az emberekkel legyen. Ha Isten iránti szeretet él a szívünkben, akkor meg akarjuk azt osztani az egész világgal, minden emberrel. El akarjuk mondani minden egyes embernek, hogy ő Isten különleges, szeretett gyermeke. El akarjuk mondani, hogy Isten szeretete végtelen. Az Atya elé állunk mindazok helyett, akik nem ismerik őt, ahogyan Mária mondja: imádkozzatok azokért, akik még nem ismerték meg Isten szeretetét. Imádkozunk, hogy mindenki megtapasztalja Isten szeretetét. Ha Jézus a szívünkben él, a Szentlélek által az Atyához fordulhatunk az imádságban Máriával és az összes angyalokkal együtt ezért a világért. Hisszük, hogy így megmenekül a világ. A világnak nagy szüksége van a ti igenetekre.
