Papi hivatásom nem egyik pillanatról a másikra történt, hanem olyasvalami volt, amit életem során újra és újra felfedeztem magamban. Az Úr már kicsi koromban szívembe helyzete azokat a gondolatokat, amelyek által a megszentelt élet iránti vágy kibontakozott bennem.
Szép életem volt, csodálatos gyerekkorom, sok barátom, jó családban nőttem fel. Kicsi koromban atletizáltam, fociztam, sokat sportoltam. Gyakran imádkoztam egyedül a szobámban. Gitároztam a plébániai szentmisén, de emellett szükségét éreztem annak, hogy egyszerűen csak átéljem a szentmisét, ezért szombatonként és vasárnaponként a katedrálisba is elmentem szentmisére. 13 éves koromban felébredt szívemben a vágy, hogy elköltözzek otthonról, mert meg akartam tapasztalni azok szenvedését, akiknek nincsenek szüleik. 14 éves voltam, amikor egy focicsapat tagja lettem. Reggelente, iskola előtt mindig bementem a templomba imádkozni. 16 évesen eltávolodtam a hittől, Isten igéjének hallgatásától. A fejemben egy téves istenkép bontakozott ki. Úgy láttam, Isten elveszi a szabadságomat, de a szívemben továbbra is élt a vágy, hogy megértsem a világban élők szenvedését. 18 éves koromban profi focista lettem, és a következő három évben nagy karriert futottam be, de távol voltam Istentől, és nem volt béke a szívemben. Mindenem megvolt, amit csak egy fiatal ember kívánhat magának. 21 évesen súlyos balesetet szenvedtem a pályán. Műtétre került sor, ami nem sikerült, a csapatom pedig eladott egy alacsonyabb szinten játszó csapatnak. 1997-ben nagy földrengés volt városunkban, Assisiben. Mindez a tapasztalat, mint a földrengés a házakat, lerombolta benem a gőgöt. Eszembe jutott a példabeszéd az ég madarairól, akiket táplál az Úr, és megértettem, hogy Ő az én szerető atyám. Ettől a pillanattól kezdve ismét bizalmat éreztem Isten iránt, és visszatértem az Ő igéjéhez. Ezután újra megműtötték a lábámat, és visszatértem a focihoz.
Egy nap a Mária Rádiót hallgattam. Éppen Vicka látnok beszélt egy könyvről, ami a szívvel való imáról szólt. Elolvastam a könyvet, és én is megtapasztaltam, mit jelent a szívvel való ima, mit jelent az, amikor már nem én imádkozom, hanem a Szentlélek imádkozik bennem. Az imádság által megnyílt a szívem az Úr felé. Hétfőnként, amikor nem volt edzésem katekézisre jártam, utána pedig a prostituáltakkal és az utcákon, a vasútállomáson lődörgő fiatalokkal foglalkoztam. A katekézis során megértettem, hogy a keresztény ember feladata nem az, hogy beszéljen Jézusról másoknak, hanem az, hogy az élete részévé tegye Őt, és Ő ezáltal majd belép a többi ember életébe. A társadalmi problémákat, az erkölcsi romlást, a családok széthullását látva imádságban elhatároztam, hogy harcot kezdek a sátánnal. Megkérdeztem az Urat, mi a szándéka az életemmel. Kezébe helyeztem az életemet, és attól a pillanattól kezdve olyan erőt tapasztaltam magamban, mint korábban soha. Megértettem, hogy Isten kegyelme óriási, amely minden szívet meg akar érinteni.
A bajnokság befejeztével új szerződést írtam alá egy másik csapattal három évre. Ugyanakkor sokat gondolkodtam azon, mi is az én utam. Minél tovább gondolkodtam és imádkoztam, annál világosabbá vált a kontraszt a cselekedeteim és a valódi értékek, Isten útjánk követése között. Megértettem, hogy az Úr megszentelt életre hív engem. Assisibe mentem egy hivatástisztázó lelkigyakorlatra. A lelkigyakorlat végeztével elhatároztam, hogy végleg abbahogyom a focit. Felmondtam a szerződést, és néhány hónap múlva eljöttem Medjugorjéba, ahol Jozo atyával és Slavko atyával találkoztam. Láttam, hogyan követik Jézust, és megértettem, hogy az én hivatásom ferences hivatás. Máriától, a tanítónőtől megtanultam szívvel imádkozni.
Ezután néhány hónapig egy árvaházban dolgoztam, majd pedig beléptem a ferences noviciátusba Assisiben. Amikor valami jó és szép történik az életemben, mindig indíttatást érzek, hogy eljöjjek Medjugorjéba és megköszönjem a Szűzanyának.
