Lemondás
A lemondás nem valami népszerű mostanság. Sőt, inkább azt mondják, árt az egészségnek. A Béke Királynője mégis lemondásra hív. Ha rá figyelünk, lassanként megértjük, hogy a lemondás mennyire fontos része az életünknek, és nemcsak az testi egészségünk, hanem szociális, jellembeli és lelki fejlődésünk szempontjából is hasznos.
Lényegében minden társas kapcsolat a lemondásra épül. Így van ez a családban, a szerzetesi és a papi életben és a sportban is. A Szűzanya 1986-ban azt mondta: Kapcsoljátok ki a televíziót, és hagyjátok el azokat a dolgokat, amelyek nem hasznosak számotokra. Ez persze nem azt jelenti, hogy a televízió, úgy ahogy van, mindenestől rossz, hiszen jó dolgokat is közvetít felénk. Ugyanakkor azonban készen kell állnunk arra, hogy kikapcsoljuk, és időnket az imádságra, a munkára, a családunkra és a kapcsolataink ápolására fordítsuk, mert, ha az ember elveszíti a mértéket, akkor többé már nem ő uralkodik a televízió felett, hanem az veszi át az uralmat felette.
Lemondásra a Szűzanya szavai szerint azért van szükség, hogy megtérjünk. Egyik nagyböjti üzenetében a lemondásra hív és azt mondja: Ez a nagyböjt különleges buzdítása számotokra, hogy megváltozzatok. Most kezdjétek el, ettől a pillanattól fogva. Drága gyermekeim, hívlak benneteket, hogy egyénenként térjetek meg. Ez a ti időtök. A lemondás tehát a megtérés kulcsa, mert lehetővé teszi a változást. Nem elég elhagyni valamit. Azt is tudni kell, hogy miért tesszük, amit teszünk. Lemondok valamiről – ez jó. De mi lesz helyette? Mire fogom használni a felszabaduló időt, a megmaradó pénzt? Amikor böjtölünk, lemondunk a testi táplálékról azért, hogy megnyíljon a lelkünk a lelki táplálékra, Jézusra, aki az élet kenyere. Amikor böjt idején felhagyunk némely szokásunkkal, megnyílik a lelkünk az imádságra, az emberi kapcsolatokra. Amikor tehát böjtölünk felfedezzük azt, ami jó, és elhagyjuk azt, ami rossz, vagy kevésbé jó. A lemondás akkor válik nehézzé, vagy akkor nem lesz igazán gyümölcsöző, ha nem tartjuk szem előtt, azt a nagyobb jót, amiért elhagyunk bizonyos dolgokat.
A lemondás egyszerre jelent nemet és igent. Az első lépés az, hogy nemet mondunk valamire – egy rossz szokásra, a negatív érzésekre –, ezt azonban annak kell követni, hogy igen mondunk valami másra – Jézusra, az imádságra, a békességre. Ez az igazi szabadság. Ante Vučković atya megfogalmazása szerint a földi dolgokról való lemondás és a mennyei kincsek melletti döntés együtt jár. Amikor lemondunk valamiről, figyelmünket a mulandó dolgokról a romolhatatlan kincsekre irányítjuk. A Szűzanya mondja: Ebben a nagyböjti kegyelmi időben arra hívlak benneteket, hogy nyissátok meg a szíveteket az ajándékok előtt, amelyeket Isten akar nektek adni. Ne zárkózzatok be, hanem imádsággal és lemondással mondjatok igent Istennek, és Ő bőségesen meg fog ajándékozni titeket. Ahogyan a tavaszi föld megnyílik a magnak, amely százszoros termést hoz, a ti mennyei atyátok is százszorosan fog megajándékozni benneteket. A Szűzanya tehát arra hív, hogy mondjunk le a bűnről, és nyíljunk meg a szentségnek. Azt mondja: Azt szeretném, hogy az apró lemondások által mindnyájan segítsetek nekem abban, hogy napról napra közelebb tudjalak vezetni benneteket az életszentséghez.
A Szűzanya iskolájában nagy jelentősége van az apróságoknak és a kicsi lépéseknek. Az apró rossz szokások messzire vezethetnek minket Istentől. Szinte észrevétlenül jutunk el odáig, hogy már nincs kedvünk egymással beszélgetni, nincs erőnk imádkozni, nincs időnk az egyházra. A lemondás által azonban ismét felfedezzük Istent, akitől eltávolodtunk. A világ azt mondja: az, hogy mi a jó és mi a rossz, relatív. Ez azt jelenti, hogy mi, emberek elveszítettük az érzékünket az értékek iránt. Nem tudjuk, mi az, ami a javunkra válik, és mi az, ami kárunkra van. A Szűzanya segít nekünk különbséget tenni a jó és a rossz között. Azt mondja: Azt szeretném, hogy ebben az időben szakadjatok el azoktól a dolgoktól, amelyek eddig fontosak voltak számotokra. Döntsetek Isten mellett, és nem engedjétek meg a gonosznak, hogy belépjen az életetekben, és a földi dolgokon keresztül bajba sodorjon benneteket.
Az ember úgy is élhet sötétségben, hogy közben meg van győződve arról, hogy mindent jól csinál. Csakis a lemondás segít abban, hogy felismerjük a valódi értékeket. A Szűzanya mondja: Gyermekeim, gondolkodjatok el és éljetek azzal a lehetőséggel, hogy meghozzátok a magatok kis áldozatait, mert Jézus szenvedett és meghalt mindnyájatokért. Ha közeledtek Jézushoz meg fogjátok érteni azt a mérhetetlen szeretetet, amellyel szeret mindnyájatokat. Imádsággal és lemondással nyitottabbá váltok a hit és a szeretet ajándékára, az egyházra és a titeket körülvevő emberekre. A Szűzanya nem rak ránk hatalmas terheket, hanem csak lassa, lépésről lépésre vezet bennünket az Ő iskolájában.
Pál apostol azt kérte Jézustól hogy szabadítsa meg a testében lévő tövistől. Jézus azonban megmondta neki, hogy nem fogja ezt megtenni, hanem helyette valami egész mást ad. Azt mondta: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm a te gyengeségedben nyilvánul meg. Pál megértette, elfogadta, hogy Jézus nem szabadítja meg a fájdalomtól, és megnyílt arra a nagyobb ajándékra, hogy az Úr átalakítsa őt. Az ember gyakran azt gondolja, hogy attól lesz erős, ha sok mindent birtokol, ezért mindenfélével körülveszi magát. Ez a magatartás azonban nem táplálja a hitünket és a bizalmunkat. A lemondás viszon erősíti a hitet. A Szűzanya mondja: Szeretnék szívből köszönetet mondani nektek nagyböjti lemondásaitokért. Arra biztatlak benneteket, hogy nyissátok meg a szíveteket és továbbra is böjtöljetek, mert böjttel és lemondással, gyermekeim, erősebbek lesztek a hitben. A böjt és a lemondás megerősíti az Úrba vetett bizalmunkat. Megtapasztaljuk, hogy nem kell mindent azonnal megszereznünk, amit megkívánunk, képesek vagyunk az Úrra hagyatkozni, és kitartani a böjtben, és ezáltal a nehézségek idején is könnyebben bízzuk magunkat az Úrra, mert megtanultuk, hogy a nehézségeknek előbb-utóbb vége lesz. Amikor valamit nem értünk, vagy túl nehéz nekünk valamit elviselni, de bízunk az Úrban, akkor lassanként minden a helyére kerül. Ha Ő vezet, akkor minden lehetséges.
Lemondás nélkül nem tudjuk megítélni, milyen közel vagyunk az Úrhoz, vagy milyen távol kerültünk tőle. A Szűzanya mondja: Ma is böjtre és lemondásra hívlak benneteket. Gyermekeim, mondjatok le arról, ami akadályozza azt, hogy közelebb legyetek Jézushoz. Néha az ember nincs is tudatában az őt körülvevő szépségnek. Sokan mondták nekem, hogy csak akkor értették meg igazán, milyen nagy ember volt Slavko atya, amikor meghalt. 1990-ben ezt mondta a Szűzanya: Én veletek vagyok és szeretnék segíteni nektek, hogy növekedjetek a lemondásban és a meghalásban, hogy meg tudjátok érteni azon emberek életének szépségét, akik különleges módon ajándékozzák magukat nekem. Lemondás és böjt nélkül nem vesszük észre, nem értjük igazán a szép és értékes dolgokat. A lemondás és a böjt nemcsak a mi saját épülésünk szempontjából fontos. Nagy erő rejlik benne, és sokat segítünk vele a Szűzanyának. Ő maga mondja: Ezért mindnyájatokat, drága gyermekeim, arra hívlak, hogy imádkozzatok és még erőteljesebben böjtöljetek. Kilenc napi lemondásra hívlak benneteket, hogy segítségetekkel megvalósuljon, mindaz, amit a fatimai titkok által kezdtem el.
Az ember néha teljesen vakká válik, és nem veszi észre, hogy a gonosz eszközévé vált. Csak akkor értjük meg, mit tettünk, mekkora bűnt követtünk el, milyen nagy bajba kerültünk, ha lemondunk azokról a dolgokról, amelyek rossz irányba vittek minket. Addig, amíg nem mondunk le a rosszról, nem vagyunk igazán tudatában semminek. A Szűzanya mondja: Ma különleges módon hívlak benneteket az imára és a lemondásra, mert a sátán most minden eddiginél jobban meg akarja mutatni a világnak az ő szégyenteljes arcát, amellyel sok embert be akar csapni és a halál és a bűn útjára akar vezetni. Amikor nemet tudunk mondani a bűnre, akkor megnyílik a szívünk és eltelik Isten kegyelmével. A Szűzanya mondja: A lemondásnak ebben az idejében, a lemondás, az ima és a bűnbánat idején újra hívlak benneteke, hogy menjetek és gyónjátok meg bűneiteket, hogy a kegyelem megnyissa szíveteket és megváltoztasson benneteket. Térjetek meg, nyíljatok meg Istennek és az Ő tervének.
Szent János azt mondja: nem mondhatjuk, hogy szeretjük Isten, ha nem szeretjük az embereket. A lemondás felébreszti bennünk az emberek iránti szeretetet, érzékennyé teszi a szívünket a szükséget szenvedők iránt. A Szűzanya mondja: Arra hívlak benneteket, hogy legyetek nagylelkűek az adakozásban, a böjtben és az imádságban azokért a testvéreitekért, akik kísértéseket élnek át.
Miért imádkozunk és böjtölünk tehát? Ha egy tudósnak, egy diáknak, vagy egy sportolónak valamilyen célja van, mindent megtesz azért, hogy elérje azt, és nem jelentenek számára leküzdhetetlen akadályt a nehézségek. Vajon nem ugyanígy van az imádsággal és a böjttel is? Lehet, hogy azoknak, akiknek nem sikerül imádkozni és böjtölni, az igazi motiváció hiányzik? Akinek célja van az imádsággal és a böjttel, valahogy túl tud lépni minden nehézségen. A Béke Királynője így beszél arról, miért is imádkozzunk és böjtöljünk: A (medjugorjei) plébániát kérem, hogy hálából böjtöljön, azért, mert Isten megengedte, hogy ilyen hosszú ideig maradjak ezen a plébánián. Van tehát, aki Isten iránti hálából vállal lemondást, de lehet, hogy valakinek elegendő az is, hogy maga a Szűzanya az, aki meghív bennünket a böjtre és az imádságra. Megint másokat az a cél vezet, hogy beteljesedjen a Szűzanya béketerve a világban. Van, aki a számára kedves személyekért imádkozik, olyanokért, akik betegek, vagy távol vannak Istentől. Különösen erős motiváció Jézus és a Szűzanya iránti szeretet. A Szűzanya mondja: Ezért, drága gyermekek, irántam való szeretetből éljétek meg az üzeneteket, amelyeket adok nektek. A Szűzanya tudja, hogy milyen nagy szükségünk van a megfelelő motivációra. 2003-ban ezt mondta: Gyermekeim, szeretnélek mindnyájatokat elvezetni a megtérés és az életszentség útjára. Csak így, általatok tudok elvezetni minél több lelket az üdvösség útjára. Ne halogassátok, gyermekeim, hanem teljes szívetekből mondjátok: szeretnék segíteni Jézusnak és Máriának, hogy minél több testvérem megismerje az életszentség útját.
Fra Marinko Šakota
