Szent József tanít minket
Kedves Testvéreim! Ma Szent Józsefre, erre a szelíd, de erős emberre fordítjuk a tekintetünket. József arra tanít minket, hogy hogyan legyünk igaz emberek, nyitottak az Isten és az emberek felé. Arra tanít minket, hogy hogyan viselkedjünk azokban a helyzetekben, amikor nem látunk világosan, amikor nehézségek érnek minket.
József megtudta, hogy Mária gyermeket vár, és tudta, hogy nem ő a gyermek apja. De vajon mi az igazság? Mária megcsalta őt? Becsapta? Mit tegyen most? Nagy harc dúl benne, de igaz akar maradni. Nem akarta Máriát, akivel közös életet tervezett, a törvénynek megfelelően halálra adni. De hogy tehetné meg, hogy nem követi a törvényt? Nem tudta, hogyan léphetne ki ebből a kellemetlen helyzetből, amiért ő nem felelős, és nem is kötelessége érte felelősséget vállalni. Hatalmas kísértés volt ez számára. Bezárkózhatott volna a saját gondolataiba, a saját feltételezéseibe, a saját igazságába. Milyen nehéz némely helyzetben igaz embernek lenni!
Amikor katona voltam, azt mondták: nem a te dolgot, hogy gondolkozz, csak hajtsd végre, amit mondanak neked. De mi emberek mégis gondolkodunk. Elgondolkodunk azon, hogy szerintünk mi az igazságos, és a fejünkben megalkotjuk a magunk igazságát. Jézus azonban azt mondja: a ti igazságotok múlja felül a farizeusok és az írástudók igazságát. József igaz ember akart lenni, ezért nem zárta be a szívét. Pedig az ő szívét is bezárhatta volna a gőg, az önzés, a gyűlölet, a harag, az előítélet, a meggyőződés, a függőségek, a szenvedés, a keresztek, ahogy a mi szívünket is bezárhatják mindezek a dolgok. De akkor is bezárulhat az ember szíve, amikor pénze és hatalma van, sikeres és népszerű vagyunk.
És hogy lehet a szívet megnyitni? Nincs olyan varázspálca, ami ezt megtehetné. A szív megnyílásának feltételei vannak. A növény számára előkészítjük a talajt, és ápoljuk, miközben növekszik, a növekedést azonban nem mi adjuk. A szívünk megnyitásának kulcsa a figyelem. A gondolatainkat le kell engednünk a szívünkbe, és fel kell ébrednünk. Ez a kezdet. A farizeus imádsága a templomban nem szívvel való imádság. Ő a maga elképzelése szeint alakítja a dolgokat, a szívvel való imában pedig az ember átengedi magát Istennek, hogy Ő működjön benne. Ez nem passzivitás és nem lustaság, hanem aktív önátadás. A szív megnyílik az imában. Nem hirtelen, gyorsan, hanem lassanként. Fontos, hogy időt szánjunk erre a folyamatra, amely egészen az életünk végéig tart.
József hallgatni, figyelni tanít bennünket. A természet sem erőszak hatására nyílik ki, hanem a maga tempójában, a melegre, napfényre, tavaszi esőre borul virágba és hoz termést. Így van az emberrel is. Semmi nem megy erőszakkal. Ha azonban belépünk a böjtbe és az imádságba, elfogadva az áldozatot és a lemondást, a lélek és a szív megnyílik Istennek, aki megadja a szeretet, a bizalom, a remény és a hit magjának növekedését. Az apostolok szívét a Szentlélek nyitja meg, és ő a mi szívünket is megnyitja, ha kérjük tőle.
A szív megnyílásához alázat is kell, a bűnbánat alázata. És imádkozni kell a szeretetért, a megbocsátásért, a másik ember elfogadásáért, a hálaadás és az öröm képességéért. József igaz ember akart lenni, ezért nem zárkózott be saját magába, a saját gondolatiba, a saját álmaiba, hanem nyitott maradt Isten hangjára. Az volt a fontos neki, hogy mit gondol Isten, mit szeretne Isten.
Szent Pál azt mondja, hogy legyünk készségesek a hallgatásra és késedelmesek a szólásra. Nem jó, ha hallgatunk ugyan másokat, de közben magunkra figyelünk. Ugyanilyen rossz, ha nem halljuk saját magunkat, nem halljuk, hogyan gondolkodunk és miket beszélünk. Jézus figyelmeztet, hogy vizsgáljuk meg, mit és hogyan hallgatunk. Nemcsak a fülünkkel kell hallgatnunk, hanem a szívünkkel is. Amit hallunk, az nemcsak a tudatunkat érinti meg, hanem a tudatalattinkat is, a belső sérüléseinket, a személyiségünket, az elfogadásra való készségünket. Gondolatainkat arra az emberre kell irányítanunk, akit éppen hallgatunk, de közben a saját belső állapotunkkal is tisztában kell lennünk, és tudnunk kell, van-e bennünk elég szeretet a másik ember iránt akkor is, ha a személye nem igazán kedves nekünk. A hallgatáshoz elszántság kell. Akarnunk kell hallani a másikat, figyelni arra, amit valójában mond. Jézus igazán tudott meghallgatni.
Valaki egyszer azt mondta: ahogyan imádsága egyre elmélyültebbé vált, egyre kevésbé érezte szükségét annak, hogy beszéljen és végül egészen elhallgatott. Ugyanakkor azt is megtanulta, hogy az imádság nem egyszerű hallgatás; több annál: odahallgatás, figyelem. Az imádság várakozás arra, hogy meghalljuk Istent. Avilai Szent Teréz azt mondta: ha nem látod az utat, kérd Szent József segítségét, mert ő is hasonló helyzetben volt.
Kérjük az Urat, hogy ébressze fel bennünk a vágyat arra, hogy igaz emberré legyünk, Szent József mértéke szerinti igaz emberré, mert az ő igaz volta magába foglalja Istent. Ha Isten igazságát az életünk részévé tesszük, akkor nemcsak a magunk igazságát fogjuk hallani, hanem Szent Józsefhez hasonlóan figyelmesek leszünk Isten gondolataira, terveire.
Fra Marinko Šakota
