„Drága gyermekek! Ebben a kegyelmi időben, amikor a Magasságbeli megengedi, hogy szeresselek és a szentség útján vezesselek benneteket, a sátán a békétlenség és a gyűlölet kötelével szeretne megkötözni titeket. Ne engedjétek meg, hogy uralkodjon rajtatok, hanem kicsi gyermekek harcoljatok minden ember életszentségéért. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”
(A Szűzanya 2025. július 25-ei üzenete)
1. Ebben a kegyelmi időben, amikor a Magasságbeli megengedi, hogy szeresselek és a szentség útján vezesselek benneteket, a sátán a békétlenség és a gyűlölet kötelével szeretne megkötözni titeket.
Jól tudjuk, hogy Međugorje a Szűzanya iskolája, ahol azt tanuljuk hogyan kell az evangélium szerint élni. Ebben az üzenetben arra emlékeztet bennünket – mert elfelejtjük, – hogy ez az idő, amelyben élünk, kegyelmi idő. Noha nehéz és feszült, sok az összetűzés és a háború, mégis kegyelmi idő, mert Isten megengedi a Szűzanyának, hogy szeressen és a szentség útján vezessen bennünket. Aki tudatában van annak, hogy ez kegyelmi idő, nem fogja elszalasztani és megengedni, hogy csak úgy elmenjen mellette, hanem törekedni fog arra, hogy intenzíven élje meg.
Ádámhoz, Évához és Jézushoz hasonlóan a sátán megpróbál elválasztani minket is Istentől, és magával ragadni. Ma az a különleges szándéka, hogy „megkötözzön a nyugtalanság és a gyűlölet kötelével”. Međugorje környékén a hazugságra hajlamos emberekre mondják: „Kavar”. A sátán a hazugság atyja; ő az, aki beavatkozik.
Bárki, aki dolgozott kötéllel, tudja, hogyan gubanclódik össze egy kötél. A Szűzanya ezt a képet arra használja, hogy felnyissa a szemünket arra, hogy mit akar tenni velünk a sátán: „össze akar gubancolni" minket, hogy ne tudjuk, mi a jó és mi a rossz, mi a helyes és mi nem, mi az igaz és mi a tévút. A sátán annyira "össze gubancolhat" minket, elvakíthat, hogy nem is vesszük észre, hogy összezavarodtunk. Manapság sokan azt gondolják, hogy szabadok, de valójában belegabalyodtak a rosszba, elvakítja őket a gonosz.
Hogyan teszi ezt a sátán? Nyugtalanságot és gyűlöletet kelt. Amikor nyugtalan az ember – például a sértettsége miatt – belegabalyodik és nem képes megkülönböztetni azt, hogy mi az igaz, és mi nagyképűség és hazugság. Még rosszabb, ha gyűlölet van benne, elvakítja és teljesen belegabalyodik a rosszba, és torzítva lát másokat és vakká lesz a saját helyzetére.
2. Ne engedjétek meg, hogy uralkodjon rajtatok, hanem kicsi gyermekek harcoljatok minden ember életszentségéért.
A Szűzanya nem mondja: Ne engedjétek meg a sátánnak, hogy uralkodjon. Nem, hanem azt mondja, ne engedjétek meg, hogy győzedelmeskedjen, mert jól tudja, hogy emberek vagyunk, ami azt jelenti, hogy gyengék, a sátán pedig ravasz.. Nem tudjuk elérni, hogy a sátán ne működjön a világban, de tehetünk valamit: nem engedjük meg, hogy győzedelmeskedjen bennünk és közöttünk. Tehát a sátán folyamatosan próbálkozik, és soha nem leszünk teljesen védve a próbálkozásaitól, de mindig ott a lehetőség, hogy nem engedjük győzedelmeskedni felettünk.
Konkrétan: Ha valaki megsért vagy igazságtalanságot követ el ellenem, akkor ideges és dühös leszek. Ez emberi dolog, de vigyáznom kell, hogy a sátán ne használja ki ezt a helyzetet, a fájdalmamat, és ne fertőzzön meg a gyűlölettel és az ellenségeskedés szellemével. Ha ez sikerül neki, akkor győzedelmeskedett. De ha megbántva érzem magam – ami normális, – de nem engedem, hogy a sátán, a gonosz legyőzzön, hogy a saját oldalára állítson, hogy én is gyűlölködjek, és az imában a belső gyógyulásra, a szabadságra törekszem, akkor a sátán nem győzött.
Hogyan fog ez sikerülni számunkra?
Harccal. A harc azt jelenti, hogy nem engedjük meg, hogy a folyó oda és úgy vigyen, ahogyan akar, hanem harcolunk. Tudjuk, hogy csak az élő halak úsznak fel a folyón. A harc azt jelenti, hogy még változtathatunk valamit és nem szabad passzívnak lennünk. Kétféle küzdelem létezik: harcolhatunk valaki ellen vagy harcolhatunk valamiért vagy valakiért. A Szűzanya azt akarja, hogy harcoljunk az életszentségért és minden életért.
Mi a különbség az egyik harc és a másik harc között?
Mária mennybevételét a művészek általában égre emelt arccal és szemmel, a mellkasán keresztbe tett kézzel és kígyóval a lába alatt ábrázolják. Ez Mária harca. Amikor Mária eltapossa a kígyót, nem célozza meg a lábával. Olyan, mintha harc nélkül tenné, anélkül, hogy szándékosan taposná el vagy győzné le, de mégis eltapossa. És legyőzi.
Miért viszonyul így Mária az ördöghöz? Nem kellene jobban igyekeznie, hogy eltapossa a kígyót, és így példát mutasson a rossz és a gonosz elleni küzdelemre?
Furcsának tűnhet számunkra az, ahogyan Mária legyőzi az ördögöt, hisz módszere teljesen ellentétben áll a harccal. Mária nem foglalkozik a kígyóval. A kígyó ott van, de Mária számára úgy tűnik, mintha ott sem lenne. Tekintete nem a kígyóra, hanem az Istenre irányul. Egész lénye, arca, szeme, keze, mindene Isten után vágyakozik. Teljesen átadta magát Istennek. Mindent átadott neki. Teljesen feléje fordult. Csak Isten fontos a számára. Mária tekintetét senki és semmi nem tudja levenni Istenről.
Mária nem az ördög ellen harcol, hanem Istenért él. Megnyílni Isten számára, és átadni Neki egész lényét, ez az egyetlen vágya és gondja. És pontosan ez a gonosz feletti győzelem, mert a Gonosz nem akar mást, csak harcot! „Szállj le a keresztről!” – kiáltották Jézusnak. Szállj le és állj ellen, harcolj, válaszolj arra, ami veled történik!
A Gonosz ravaszságával rá akarja venni az embert, hogy szembeszálljon vele, hogy átvegye a játékszabályait, és elkezdjen a szemet szemért, fogat fogért logikája szerint cselekedni. Ha az ember beleegyezik ebbe, akkor a gonoszság terjed, az ördög pedig örvendezik. Milyen boldog volt akkor, amikor Péter kihúzta hüvelyéből a kardját, hogy megvédje Jézust!
Mária mennybevétele nem azt szeretné megtanítani nekünk, hogy harcoljunk a sátán ellen, hanem azt, hogy Isten mellett döntsünk, és Őt helyezzük az első helyre az életünkben. Szentségre hív, ez pedig a sátán elleni harc. Ez a helyes módja annak, hogy ellenálljunk neki. A sátánnal ellentétben, aki háborút és gyűlöletet akar, Mária arra hív minket, hogy imádkozzunk és böjtöljünk szívvel, hogy megnyíljunk, és teljesen átadjuk magunkat Istennek.
A sátán elleni harcban, aki elpusztít mindent, ami szép és jó az emberekben, a hívő ember egyetlen fegyvere a kereszt és a rózsafüzér, mert a gonoszt nem ökölbe szorított kézzel lehet legyőzni, hanem imádságra nyitott kézzel, nem a trónról háborúzva, hanem kereszthalállal. A háborút nem lehet háborúval megállítani, és a gyűlöletet sem lehet gyűlölettel legyőzni. Csak szeretettel.
A Szűzanyának ez az üzenete önmagában is sok mindent rejt. Mit jelent ez a minden ember életszentsége? Először is, mi a szentség?
Vajon szentnek lenni válasz-e Jézus kérésére: „Legyetek azért tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes!" (Mt 5,48). Robert Lax megkérdezte barátját, Thomas Mertont: „Tom, mit szeretnél az élettől?” Merton így válaszolt: „Nos, azt hiszem, jó katolikus szeretnék lenni." Lax így válaszolt: „Nem, nem, ez nem elég. Arra kell vágynod, hogy szent legyél”. Vajon Jézus keményen szól-e a lusta szolgához, aki elásta a rábízott talentumot, ezért nem tud növekedni? Úgy tűnik, sok keresztény nem akar tökéletes lenni, megelégszik azzal, hogy átlagos.
Mit jelent az, hogy „minden ember életszentségéért?”
Mindenekelőtt életszentségünket jelenti, de azoknak az embereknek az életszentségét is, akikkel együtt élünk és dolgozunk. A Szűzanya példa számunkra, példakép arra, hogyan kell harcolni minden ember életszentségéért. E 44 év alatt értünk harcol, értünk él, mindent megtesz azért, hogy segítsen nekünk. Ez a szeretet. Ez szavainak értelme: „Isten megengedte nekem, hogy szeresselek benneteket.”
Azonban van még valami, ami önmagában hordozza ezt a „minden embert”. A természet is él. Ma éppen a természet van veszélyben. De, ki veszélyezteti? Az ember. Isten az emberre bízta ezt a világot, hogy tovább vezesse és építse. Alkalmassá tette erre, ajándékokat adott neki. De a történelemből tudjuk, hogy az ember veszélyt jelent önmagára is és erre a világra is, ha elfelejt valami fontosat, mégpedig azt, hogy nem ő a teremtő, hanem csak teremtmény, és felette van a Teremtő.
Ezért olyan fontos számunkra Isten Igéje. „Emlékezz, Izrael!” – ez Isten állandó hívása. A Teremtés könyve azt tanítja nekünk, hogy az ember lehetőségeinek, alkalmasságának és erkölcsi képességeinek kéz a kézben kell járniuk. Képességei (genetikai adottság, mesterséges intelligencia...) miatt az ember teremtőnek tartja magát. De tudjuk, hogy amikor az embert egyedül marad, amikor a Teremtő nélkül él, akkor átlépi a határokat, és pusztítóvá lesz. A Biblia (a Teremtés könyve, a jó és a rossz tudásának fája) azt mondja, hogy az ember erkölcsi képességeinek, tudásának, technikai képességeinek és az emberben lévő erkölcsi törvény iránti gondjának kéz a kézben kell járniuk. Ha az ember nem növekszik erkölcsi képességében, veszélyessé válik önmagára és a természetre is.
Mi az erkölcsi törvény bennünk?
Például, ha a természetben vagyok, és hallom, hogy valaki segítségért kiált. Valaki veszélyben van. Két vágyat fogok érezni magamban: a) hogy segítsek (ez a csorda ösztönének tulajdonítható, mert az állatok is segítik egymást); b) hogy ne segíteni neki, mert féltem magam (az önfenntartás ösztöne). De ezen a két ingeren kívül egy másikat is érezni fogok: c) az ösztönzést, hogy KELL, sőt MUSZÁJ segítenem a veszélyben lévő embernek, vagyis követnem kell az első impulzust, és le kell győznöm azt a másodikat, amely azt mondja, hogy meneküljek el ebből a helyzetből.
Vajon Isten Igéje és az Egyház kritikus szava kísérlet a tudomány szabadságának korlátozására, a technikai lehetőségek megakadályozására vagy pedig Isten szabadságának és az ember méltóságának a védelme? Isten igéje és az ima megmentheti az embert önmagától és megmentheti a természetet is. Egy tudós azt mondta, hogy minden tudományos kutatólaboratóriumnak rendelkeznie kellene szentségimádás kápolnával, és a tudósoknak először a kápolnába kellene menniük és csak utána a laboratóriumba.
Igaz, hogy az ember az értelmével képes csodálatos dolgokat tenni. Például itt az atombomba. Csoda, nem? Attól függ, hogy milyen perspektívából nézzük: annak a szemszögéből, aki ledobja és figyeli a repülőgépről, hogy mi történik lenn, vagy annak a szemszögéből, akire a bomba esik. Ha csak az értelem a norma, akkor az eredmény érthetetlen viselkedés. Például a természet szennyezése és pusztulása (azt mondják, hogy 2050-re több műanyag lesz az óceánokban, mint hal).
Az ember elveszítheti erkölcsi képességét, elveszítheti érzékét a jóra és a rosszra. Lelkiismerete zsibbadttá, torzulttá válhat. Lehetséges az, hogy az ember nem érzi vagy nem ismeri fel, hogy a sátán a nyugtalanság és a gyűlölet kötelékébe zárta őt.
Itt a lehetőség, hogy válaszoljunk az édesanyai hívásra! Mindannyiunknak esélyt kínál, a kegyelem pillanatát, hogy harcoljunk az életszentségért! Választhatunk. Micsoda kegyelem!
fra Marinko Šakota
fordította: Sarnyai Andrea
