Elmélkedés a Szűzanya 2021. november 25-ei üzenetéről
A Szűzanya 2021. november 25-ei üzenete
Drága gyermekek! Veletek vagyok az irgalmasság ezen idejében és arra hívlak mindnyájatokat, hogy legyetek a béke és a szeretet hordozói ebben a világban, ahol kicsi gyermekeim, Isten arra hív benneteket általam, hogy imádság és szeretet legyetek, és a menny megjelenítése a földön. Kicsi gyermekeim, legyen tele a szívetek örömmel és Istenbe vetett hittel, hogy teljes bizalmatok legyen az Ő szent akaratában. Azért vagyok veletek, mert Ő, a Magasságbeli küld engem közétek, hogy a reményre buzdítsalak benneteket, és ti békeszerzők legyetek ebben a békétlen világban. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.
Októberi üzenetében a Szűzanya imára buzdított, amely megszabadít a jövőtől való félelemtől. Ebben az üzenetében pedig még egyszer megerősíti azt, hogy velünk van, jelen van közöttünk. Isten Szűz Mária által cselekszik ezekben az években, azok szívében, amelyek megnyílnak számára.
A Szűzanya hívása és üzenete mindig tele van optimizmussal, fénnyel és reménnyel. Üzenetei a jövőre nyitottak és nem a múlt felé fordítanak bennünket. Az egyházi liturgikus idő, amelyet most megkezdtünk várakozással teli. Olyan idő ez, amelyben azért kell megerősödnünk a reményben, hogy az öröm, a szeretet és a remény tanúi lehessünk.
Lehet, hogy felmerül bennünk a kérdés: Mi lesz ebből a világból? Mi fog velünk történni? Mi lesz mindennek a vége? Miért sújt bennünket és az egész világot ez a járvány? Miért ez a zavarodottság és a megválaszolatlan kérdések sokasága? Átélhetjük-e ezt a bajt Istennel, az Ő erejére és kegyelmére támaszkodva? Vagy saját erőnkből és tudásunkból próbálunk mindent megoldani?
Ahogyan XVI. Benedek emeritus pápa írta „Spe salvi” enciklikájában: „Az Isten nélküli világ, remény nélküli világ.”
A mi reményünknek az Istenbe vetett hit az alapja, amely felé Szűz Mária vezet bennünket. Ez az adventi idő is magába foglalja a remény dimenzióját. A szenteknél az egyetlen nagy kísértés, a remény elleni kísértés volt. A hit és a remény szinte ugyanaz. Ahogyan Charles Péguy francia költő írta, Isten szájába adva a szavakat: „Nem azon csodálkozom, mondja Isten, hogy hisznek bennem. Elég csak teremtményeimnek elgondolkodniuk, és hinni fognak. Szerelem – ezen sem csodálkozom, mert az embereknek nyereség, ha szeretik egymást, önmaguk számára hasznos. De a remény, a remény lenyűgöz!”
Az ördög mindig kétségbeesésbe, reménytelenségbe akar taszítani, és abba az érzésbe, hogy többé már semminek sincs értelme, nem éri meg törekedni, mert minden értelmetlen.
A remény nem passzív várakozás arra, hogy Isten tegyen valamit, hanem olyan aktív erő, amely arra késztet bennünket, hogy soha ne adjuk fel és megtegyünk mindent, amit csak tudunk, abban a reményben, hogy Isten a végén mindig arra vár, hogy mindent újjá és jobbá tegyen.
Ha szeretnénk megtanulni remélni, azt kell tennünk, amit Jézus tett: imában tölteni az éjszakát. Az ima a remény tanulásának helye és eszköze annak, hogy életre keljen a bennünk lévő remény erénye. Isten mindig hall bennünket és komolyan veszi imádságunkat akkor is, amikor senki sem akar meghallgatni minket.
Mindig időszerű, aktuális Jézus evangéliumi figyelmeztetése: „Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban és részegségben, s az élet gondjai között, és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen. Mert mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik az egész föld színén laknak. Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt” (Lk 21, 34-36).
Ezért optimizmussal telve, örömmel lépjünk be az adventi időszakba és boldogan várjuk az Urat, aki szeretetével át akar ölelni bennünket. Ő már eljött és a földön járva jót cselekedett. Halálával és feltámadásával megváltotta az egész világot, az egész emberi nemet, minden embert, személyesen téged és engem. De, most szeretne újra megszületni bennünk, a közösségedben és egyenként mindannyiunkban. Készítsünk utat számára és egyengessük az ösvényeket, mert már közel van!
Imádság
Szűz Mária, remény Édesanyja, közbenjárásoddal éleszd fel bennünk a remény erényét, hogy újra elkezdhessük Újszülött Jézus felé való utunkat, aki azért jött, hogy életünk legyen és bőségben legyen. Mária, Te vagy a mi Hajnalcsillagunk. Te akkor is hittél, amikor már senki sem hitt. Minden reménytelenség ellenére is reméltél a legnehezebb pillanatokban is a kereszt lábánál a Kálvárián. Neked ajánlom mindazokat, akik elveszítették a reményt, azokat, akik a remény elleni kísértéseket élnek át, minden kétségbeesett és reménytelen embert, akik többé már nem látják életük értelmét. Mária, a te közbejárásodra érezzék meg világosság és a béke erejét, amelyet közénk jövetele által az Úr ajándékoz nekünk.
Ámen.
M.M
fordította: Sarnyai Andrea
