Elmélkedés a Szűzanya 2018. szeptember 25-i üzenetéről
Olyan ez az üzenet, mint egy népdal. Zsánerképpel indul: Az ősz sokszerű gyümölcsei a természet ajándékai. Majd folytatva a kép jelentését a Szűzanya immár saját gyümölcseiről beszél. Azokról a gyümölcsökről, amelyeket harmincegynéhány év alatt üzeneteiben súgott, amelyekkel intett, buzdított, segített, közbenjárását felajánlva, magához ölelve, Krisztushoz vezetve. El kell ismernünk, hogy Mária katekézise folyamatosan arra irányul, hogy vegyük fel kapcsolatot az Atyaistennel, Jézussal, és kövessük Krisztust, azaz váljunk igazi keresztényekké, Krisztus-követőkké.
A következő mondat állítás és mintegy kérdés is egyszerre. Állítás, mert Isten valóban tudja, hogy mennyire válaszoltunk Mária hívására. Ismerjük jól az üzenetek záró mondatát, amely rendre ez: Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra. A Szűzanya köszönete megelőlegezi, hogy komolyan vesszük felhívásait. De vajon így történik-e? Ez a kérdése az üzenetben: Mennyire vettük komolyan tanítását, figyelmeztetéseit? Mennyire sikerült Isten közelébe kerülnünk? Mennyire sikerült személyes kontaktusba kerülnünk Jézussal?
Gyanítom, hogy Mária sejti, nem mindenki „vette a lapot”, talán úgy vélve, hogy ha egy rózsafüzért vesz, már eleget tett a kívánságoknak, ha egy medjugorjei feliratú pólót ölt magára, már eleget tett a hívásnak, ha elolvasta az üzeneteket, eleget tett a hívásnak. Ez persze nem így van. Ha csak olvassa az üzeneteket, általuk ismereteit bővíti, de ez még nem vezet a célba. Nemde úgy viselkedünk sokan, mint Jézus példabeszédében a két fiú? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és szólt neki: Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni. Nem megyek – felelte, de később meggondolta magát, és kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Megyek – felelte, de mégsem ment ki. (Mt 21,28–30)
Egyesek közülünk húzódoztak, netán még most is vonakodnak követni a Mária üzeneteiben foglaltakat. Mások elhatározzák, hogy követik Mária Istenhez vezető biztatásait, de a valóságban nem tesznek ez ügyben egyetlen lépést se.
Mária most őket szólítja cselekvésre. Azt üzeni: Én hívlak benneteket: nincs késő, döntsetek a szentség és az Istennel való élet mellett, kegyelemben és békében!
Ma még nincs késő, de lehet, hogy holnap már késő lesz. Ki tudja, hogy földi létünk még meddig tart? Egy másodpercig vagy kilencven évig. Egy bizonyos: e világ arra szolgál, hogy kinek-kinek a lelke fejlődjön, és végül Istennél kössön ki. Nem a dőzsölés, a léhaság, a hiábavaló és öncélú szórakozás, a korlátlan jólétben lubickolás az ember hivatása, hanem hogy felismerje, miért él a földön, és kikutassa, mi célból dobta a létbe Isten, és vesse alá magát annak, amire meg van hívva. Mária megmegújuló üzenetei ugyanezt célozzák. Nevezetesen azt, hogy keressük az Istent magát, és keressük az ő országát, és minden szükségeset megkapunk hozzá.
Döntsetek a szentség és az Istennel való élet mellett, kegyelemben és békében! Isten meg fog áldani benneteket és százszorosat ad, ha Benne bíztok. – üzeni a Goszpa. Nem szolgálhatunk két úrnak, az Istennek és a mammonnak. A világ tele van a mammon reklámjával, fülsiketítő tolakodásával. Nekünk mégis, mindennek ellenére az Istentől kapott és kinyilatkoztatott örök és kikezdhetetlen értékek mellett jó dönteni. Sokat tanultunk már hitünkről, itt az ideje a radikális változásnak. Ha pedig az Istentől kapott értékek mellett döntünk, ezzel kinyilvánítjuk azt is, hogy a szeretetparancsot választottuk és ennek megfelelően kívánjuk folytatni életutunkat. Ez aztán hol lemondással, hol egyszerűsödéssel, hol másféle változással jár együtt, amelyeket vállalnunk kell, hogy megmutassuk szeretetünket és ragaszkodásunkat és hűségünket Jézus iránt. Ő mondta, hogy az szereti őt, aki teljesíti parancsait. Isten jutalma nem marad el. Mária azt üzeni, hogy Isten meg fog áldani bennünket és százszorosat ad nekünk, ha Benne bízunk. Hogyne bíznánk Istenben, aki van, aki mindennek a teremtője, aki mindennek a zsinórmértéke, aki egyedül abszolút hiteles Valaki. Ő van, mi lettünk, függünk tőle, és törekszünk viszontszeretni őt. Életvezetésünk alapja ma sem lehet más, mint megvalósítani a szeretetparancsot: szeretni Istent teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből.
Ehhez adja meg az Ég minden áldását és kegyelmét... és Ő – tudjuk, hogy megadja.
Ha eddig nem tettük volna, hát most fontoljuk meg az üzenet mondandóját és egy erőteljes igennel válaszoljunk Mária hívására!
Gyorgyovich Miklós
