Mindenkit hív

Mindenkit hív

Elmélkedés a Szűzanya 2019. február 25-i üzenetéről

A tévében láttam-hallgattam egy interjút. A középkorú férfi többek között elmondta – fotókon be is mutatta –, hogy hogyan alakult az ő megtérése. Hogyan váltott át Isten megtapasztalására korábbról őrzött hite. Sokat túrázott. Egy alkalommal felment a Tátra egyik csúcsára, ahol megigézte a természet szépsége, de még sokkal több is történt vele. Valamiképpen megérintette őt az Isten, mint Mózest a Hóreb hegyén. Ettől kezdve tudta, hogy Isten mindenkinél jobban szereti őt, tudta, hogy nála biztonságban van; tudta, hogy hozzá fordulhat életének valamennyi nyitott kérdésével; tudta, hogy segítségére van az Úr; tudta, hogy kötelékük eltéphetetlen.

Nos, a havi üzenetet olvasva ez a képsor elevenedett meg bennem. Mert Mária ezt a gondolatot bontja ki. Nézzük meg közelebbről az üzenet mondandóját. Hív és hív minket, titeket, őket, mindenkit, évtizedek óta, havi, sőt annál sűrűbb rendszerességgel. Hogy miért ilyen sűrűn? Mert megteheti. Mert még megteheti. Mert szeret minket. Mert még mindig nem mozdultunk elegen a hívására. Azt üzeni,hogy ma is hív. Hogy új életre hív. Talán meg se kell magyarázni, hogy az Isten országának részeseivé kíván tenni mindnyájunkat.

Miért merem leírni, hogy mindnyájunkat. Azért, kedves Olvasó, mert Mária kinyilvánítja, hogy nem számít, ki hány éves, csak az számít, hogy itt, most, mi nyissuk meg szívünket Szent Fiának, Jézusnak, aki egyedül képes átalakítani bennünket, megszentelő és segítő kegyelmeivel elhalmozni minket – ha nyitottak vagyunk rá. Ha bizalommal befogadjuk őt és az ő tanítását. János apostol jelenti ki, hogy az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek” (1Jn 5,3). Nem kell sokat kutatnunk: a fő parancs megtartásáról beszél: Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes elmédből, minden erődből.

Mária tőlünk várja a nyitást. Isten ugyan előbb szeret, de nem tolakodó módon. Isten rejtőzködő, aki jelentkezésünkre vár. Ki kell mondanunk az ő megelőző szeretetére saját igenünket. Beleegyezésünk nélkül nem lát hozzá átformálásunkhoz. Beleegyezésünk jele, ha az említett fő parancs szellemében nyílunk meg irányában.

A természet a maga módján tökéletes, de teljesen tökéletes az, aki alkotta. Ezt fedezte fel a tévé említett interjúalanya. Nem véletlen, hogy a természet megújulásának az időszakát hívja segítségül a Goszpa, hogy érzékeltesse velünk, amennyire megváltozik a lappangóalvó természet, olyan, sőt nagyobb minőségi változást képes elérni esetünkben is az Úr, ha hagyjuk, ha készek vagyunk közeledését fogadni, ha készek vagyunk feladni hiábavaló tevékenységeinket, és hívásának engedelmeskedve, azt tesszük, amire meghív a mi Urunk. Ő előbb tudta, mint mi megszülettünk, hogy miféle együttműködés esélye lakik bennünk. Csak hangját kell valahogyan felfognunk emberségünk centrumában, amit jobb híján szívünknek hívunk. Hitünk általa erősödik, és hat vissza mindennapos tevékenységünkre. Mária konkretizálja: Isten szeretetében új életre fogtok születni és megnyitjátok majd szíveteket az égnek és az égi dolgoknak. Lehet, hogy kicsit más megfogalmazásban, de mintha Jézust magát hallanánk a hegyi beszéd alkalmával: ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket [a szükséges földi javakat] mind megkapjátok hozzá! (Mt 6,33)

Még egy szóra visszatérnék ahhoz, hogy miképpen nyissuk meg szívünket az Úr előtt?

Nehéz erre kész receptet adni. Az Isten mindenkit a maga módja szerint szólít meg. Kit a természet elbájoló szépségével, erejével; kit a szentségek (gyónás, szentáldozás) által; kit szobája csendjében imádkozás közben; kit felebarátainak tett szolgálata által; kit elhívása által; kit egy hétköznap a szentmisén; kit egy prédikáció bennünk felizzó szavain keresztül. A lényeg, hogy nyitott szívvel fogadjuk Isten közeledését, és mint a prófétagyerek, Saul, válaszoljunk neki: Hallja a te szolgád. Az is fontos, hogy ha Isten vonzását tapasztaljuk, kérésére feltétel nélkül mondjunk Áment. Sose álljunk ellene hívásának. Azért hív, mert szeret, azért hív, mert jobban szeret apánknál, anyánknál, párunknál és gyermekeinknél. Mondjuk Szent Ágostonnal: nyugtalan az én szívem, amíg meg nem nyugszik benned, Uram! Ide kell eltalálnunk szívünk nyitottságával, Isten szüntelen keresésével, napi sűrű imáinkkal, dicsőítéseinkkel és kéréseinkkel, kérdéseinkkel, várva a szeretetisten válaszára.

Jó, hogy van nekünk Máriánk, vagy ugyanez a gondolat imaként megfogalmazva: Jó, hogy vagy nekünk, Mária. Veletek vagyok még, mert irántatok való szeretetből Isten megengedte nekem – üzeni.

Figyeljük meg ezt az utolsó előtti mondatot: még velünk – nem biztos, hogy ez még száz évig így lesz. Tovább menve: „irántatok való szeretetből Isten megengedte nekem. Mária, a bűn nélkül való asszony kifejezést ad annak, hogy engedelmeskedik Istennek. Követnünk kell a példáját. Isten szeretetparancsának engedelmeskednünk kell. Mert irántunk való szeretetből parancsolta meg nekünk Isten, hogy keressük, s ha rátaláltunk, maradjunk meg az ő szeretetében. Mária ebben a mondatban megfogalmazza, hogy Istent és minket egyaránt szeret, és ő, akit Fia a mennyben megkoronázott, ma is a segítségünkre kíván lenni. Keressük hát Isten személyes barátságát, s ha rátaláltunk, soha többé el ne hagyjuk, hanem ellenkezőleg, próbáljunk meg egyre mélyebb kapcsolatba kerülni vele. Ez az út a mi utunk, s minden szükségeset megkapunk tőle, hogy az úton, az ő útján végig menve, hozzá érkezzünk a színről színre való látásban.

Ehhez kérjük Mária barátságát, támogatását, imáit. Ez nem kevés, de kevesebbel nem érhetjük be!

Gyorgyovich Miklós

Cimkék