Elmélkedés a Szűzanya 2018. december 25-i üzenetéről
Az üzenet olvasásakor fülemben cseng a taizéi ének: Jézus, életem, erőm, békém, Jézus társam, örömöm, Benned bízom, Te vagy az Úr, már nincs mit félnem, mert bennem élsz… Ez az alap.
Jézus a békénk, Jézus a biztonságunk, Jézus az, akiben bízunk. Ha elég erős a hitünk, jobban bízunk benne, mint saját magunkban. Ez a bizalom hozza meg békénket Jézusban. Nem úgy, ahogyan a világ adja. Az ő békéjében megnyugodhat a szívünk a legnagyobb szorongattatások idején is. Ezt az alapállást tanúsítják napjaink keresztényüldözéseinek elszenvedői. Tehát a jézusi béke életünk alapja. Az üzenet azonban itt nem áll meg. Tovább lép. Ha megvan bennünk Jézus békéje, használjuk életünkben. Éljünk is vele – tanácsolja a Szent Szűz: Jézus békéje ne csak a tiétek legyen, gyermekeim, hanem örömmel és alázattal vigyétek el másoknak.
Nem kevesebbet kér tőlünk Mária, mint hogy a Jézustól kapott békénket sugározzuk ki környezetünkre. A módszert is körvonalazza: örömmel és alázattal. Lelki erősségre vall, ha Krisztus örömében tudunk élni, örömében tudunk maradni. Békétlen világunkban más trendek érvényesülnek. Jól mutatja ezt például az utóbbi karácsonyi forgalom is. Soha ennyit nem költöttünk még ajándékokra, mint 2018-ban. Elsőre megnyugtató a hír. Pedig csalóka a világ öröme. Valamiféle belső nyugtalanság támad az emberekben a folyamatosan őket bombázó reklámok hatására, amelyet csak átmenetileg enyhít minden újabb vásárlás. Dobd el a régit, vegyél újat, jobbat, komfortosabbat. Mellé tehetjük az egyház által szorgalmazott szlogent: Jónak lenni jó, meg a páli mondatot: nagyobb boldogság adni, mint kapni. (ApCsel 20,35) Lám az Apostol itt Jézus szavait tolmácsolja.
Tehát a világ arra int, hogy hiányzik nekem, neked még valami, ne elégedj meg azzal, amid van, s akkor leszel boldog, ha kisajátítasz újabb és újabb javakat. Jézus homlokegyenest mást kínál. Pálnak ezt üzeni: Elég neked az én kegyelmem. Az ő kegyelme nekünk is elég. Kegyelme megmutatkozik, kiül az arcunkra, sugározva az ő békéjét, örömét, amely belőlünk, felőlünk áradhat mindenkire, aki személyes kapcsolatba kerül velünk.
Ami pedig az alázatosságot érinti, jó tudatosítanunk magunkban, hogy semmink sincs, amit ne kaptunk volna. Nagyon tetszenek nekem azok a labdarúgó fenomének, akik egy-egy jól eltalált labdával gólt szerezve minden nézőnek, szurkolónak értésére adják, hogy az érdem nem az övék, hanem az Istené. Ezért mutatnak az égre sikeres szereplésüket hárítva. Ilyesvalami az egészséges alázat lelkülete.
Teszem a dolgomat csendben, szolgálok a tőlem telő előzékenységgel, figyelmességgel, és próbálok hasznára lenni azoknak, akiket elérek, akik a hatókörömbe tartoznak. Amikor elismerés ér, akkor pedig valahogyan kifejezem, hogy Istené a dicsőség. Bárdos Lajos motettájában áll e szöveg: Emberé a munka, a küzdelem. Istené az áldás, a diadal.
Hányszor adta már értésünkre Mária, amit most is: Veletek vagyok, és imádkozom mindnyájatokért ebben a kegyelmi időben, amelyet Isten szeretne nektek adni. Mária nem hagy magunkra. Megéljük-e ezt mindennapjainkban? Ő velünk van, de vajon mi vele vagyunk-e? A Mária, édesanyánk kezdetű himnuszban találjuk: Győzni remélünk, mert te velünk vagy, és mi tevéled. Vajon elhisszük-e, vajon komolyan vesszük-e üdvösségre törekvő életünk során, hogy nem vagyunk magányos farkasok, nem vagyunk magunkra hagyva, mert ő velünk van. Legyünk hát mi is ővele! Akkor valóban alapos reményünk lehet, hogy egykor az égbe jutunk. Milyen felemelő érzés tudni, hogy mindnyájunkért imádkozik az Istenanya. Fontos, hogy életközösségben maradjunk a nagyokosságú Szűzzel életünk egész folyamán, amely kinekkinek a kegyelmi ideje, és amely ma még van, holnap lehet, hogy véget ér. Az idő egyirányú, és arra való, hogy előkészítsen az üdvösségre. Így illik rátekinteni.
Igazából az üzenet további része, ha jól értem, az előzőkre erősít rá. Jelenlétem, a szeretet jele, amíg itt vagyok veletek, hogy oltalmazzalak és az örökkévalóság felé vezesselek benneteket. Arra figyelmeztet, hogy jelenléte talán nem volt mindig ilyen intenzív, de valamiért most fokozott éberséggel munkálkodik lelkünk üdvösségéért – mert rosszabbodtak a körülményeink, mert erősebbek a világ csábításai, mert elhatalmasodott a földön a bűn, mert hatalmas a rossz propagandája, mert támad a gonoszság, mert békétlen a világunk.
Ezért oltalmad alá futunk, Mária. Köszönjük irántunk tanúsított következetes szeretetedet, és próbálunk útmutatásaid szerint élni.
Olyan ez, mint egy figyelmes párbeszéd, amelyet Mária kezdett, és amelyet folyamatosan folytatni kíván velünk. Nem hagyhatja érzéketlenül szívünket az ő sokadik megkeresése. Köszönjük meg neki kedvességét, aggódó szeretetét, és kövessük is hívását most, az új esztendőben!
Gyorgyovich Miklós
