A ti népetek ma nemzeti ünnepet ül. Egy olyan történelmi eseményt ünnepeltek, amely meghatározza identitásotokat. A mai időkben a kultúra és az identitás válságát éljük. Ha az ember nem tudja szinte még a saját nevét sem, nem ismeri a saját kultúráját, nagyon könnyen manipulálhatóvá válik. Ezért nagyon fontos, hogy ismerjük a gyökereinket. Kell, hogy emlékezzünk. Fel kell tudnunk idézni a régi időket. Hiszen, ha nem lettek volna az előttünk mások, hol lennénk most? Hol lennénk most, ha nem lettek volna azok, akik befogadtak, megerősítettek minket?
Tulajdonképpen nem is ismerjük a saját életünk kezdetét. Csak azt tudjuk a gyökereinkről, amit másoktól hallottunk. A múlt eseményei Isten emlékezetében, Isten szívében vannak. Nevünk Isten tenyerébe van írva. Nagyon fontos, hogy mindannyaian tudatában legyünk annak az igazságnak, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk. Ezt nem elég csak tudni, hanem el is kell fogadni. Kevés ember van, aki ezt valóban elfogadja, és ennek az igazságnak a tudatában él. Kevés az olyan ember is, aki elfogadja és szereti önmagát. Önmagunk elfogadása a szabadulás kezdete, a gyógyulás útja.
A Szűzanya mondja, hogy ha tudnátok, hogy mennyire szeretlek benneteket, akkor örömötökben sírnátok. Uram, a te szereteted jobb, mint az élet. Isten szeretete jobb és hatalmasabb, mint az az élet, amit élünk. Isten nemzetsége vagyunk. Szívünk az Isten lakozik. Olyan mély és olyan hatalmas a szívünk. Semmisem tudja betölteni, csak egyedül Isten.
A Szűzanya azért jött el Medjugorjéba, hogy elmondja nekünk, kik is vagyunk valójában. Mindig úgy nevez minket: drága gyermekeim. Mi tehát az Ő gyermekei vagyunk, és valóban szeretnénk az ő fiai és leányai lenni. Sokszor elmondta, hogy nem tud segíteni nekünk, ha nem imádkozunk. Ezért ez a nemzeti zarándoklat nagy lehetőség számotokra. Lehetőség arra, hogy még jobban szeressétek a Szűzanyát, és magatokkal vigyétek Őt a szívetekben az otthonaitokba, az életetekbe.
Az Istennel való kapcsolatot mindig lehet mélyíteni, jobbá tenni. A zarándoklat nem más, mint az Istennel való kapcsolatunk táplálása. Nem attól hívő keresztény valaki, hogy részesül a szentségekben. Hívőnek lenni azt jelenti: a hit útján járni. Hívőnek lenni egy folyamat, a növekedés útja. Olyan folyamat ez, mint például a barátság, vagy a házasság. Amikor két ember összeházasodik, attól, hogy eljönnek a templomba, hogy összekössék az életüket, még nem jutnak el rögtön az együttélés tökéletes formájára, hanem csak elindulnak egy közös úton. A szentségek nem holmi mágikus erejű dolgok. A szentségek segítenek minket az úton, hogy meg tudjunk erősödni egy kapcsolatban. A mi közreműködésünk nélkül Isten semmit nem tud tenni. Istennek könnyebb volt leszállni az égből a földre, mint az értelmünktől eljutni a szívünkig. Jézus pedig ott áll az ajtóban, kopogtat és azt mondja, hogy aki hallja a hangomat, ahhoz bemegyek, benne lakozom és együtt étkezem vele.
De hogyan szól hozzánk Isten? Szól az életünk eseményei által. Szól a másik ember által. Szól ezáltal a zarándoklat által. A Szűzanya azt mondja, hogy a természet által is megszólít minket Isten. Ezért nagyon fontos, hogy mindig nyitva legyen a szívünk, de a fülünk és a szemünk is.
Ahogyan a testünknek táplálékra van szüksége, úgy a lelkünket is táplálnunk kell. Nem elég csak a testi táplálékról gondoskodni. Hiába lakunk jól, a lelkünk attól még maradhat üres. A lelkünk is vágyik a táplálékra. A lélek tápláléka a szeretet. Alapvető szükségletünk, hogy szeressünk és szeretve legyünk. Ha nem szeretünk és nem szeretnek minket, boldogtalanok vagyunk. Nincs értelme az életünknek. Üresnek, elveszettnek érezzük magunkat. Szent János apostol mondja: Isten szeretet. Isten emberken keresztül szeret minket, hiszen emberré lett értünk. Mindannyian sok szeretet kaptunk másoktól, és sérülések is értek mindannyiunkat, de a jó tapasztalatok meggyógyítanak minket: Mások szeretete és értünk hozott áldozata által élünk. Bizonyára ti magatok is sok szeretetet adtatok, sok áldozatot hoztatok másokért, hogy mások élhessenek általatok.
A szentmisében Jézus szeretetáldozatát ünnepeljük. Azt az áldozatot, amelyet Jézus érted és értem hozott meg. A szentmise azért van, hogy ne legyünk elvetettek. A szentmise ünneplése által nyer értelmet az életünk, minden baj, fáradtság, betegség ellenére. Van szentmisénk, amelyben Isten meghal érted és értem. És feltámad érted és értem. Ezért mondja a Szűzanya: drága gyermekeim, ha döntenetek kell, hogy a velem való találkozásra, vagy a szentmisére menjetek, akkor mindig a szentmisét válasszátok. A Szűzanya jelenéseinek értelme az, hogy általuk elvezessen minket a szentmiséhez, a szentségekhez. Ha mi, keresztények nem élünk szentségi életet, akkor elveszettek vagyunk.
A szentségeket nem az ember, vagy az egyház találta ki, hanem Isten ajándékozta nekünk. Van, aki azt mondja: én imádkozom otthon, elég az nekem, nem kell még szentmisére is járnom. Az ilyen embert nem fogja megmenteni az imádság. Sőt a jócselekedeteink, az emberszeretetünk sem tud megmenteni minket. Egyedül Jézus az, aki megment. Ha saját jóságunk által képesek lennénk megmenteni magunkat, nem lenne szükség Jézusra. Azért jött el a Szűzanya, hogy elmondja ezt nekünk, mert elfelejtettük. Ma Medjugorjéban beszél erről, holnap meg máshol. Mert az Édesanya soha nem hallgathat. Az Édesanya szól, szeret, szenved, megbocsát, sír. Ti, aki édesanyák vagytok, jól tudjátok ezt. Amikor gyerek voltam, nekem is mondta az édesanyám: már százszor megmondtam neked… Én meg nem hallottam. Pedig van fülem, és mégsem hallottam. Ezért mondja Jézus: akinek van füle a hallásra, az hallja meg.
Mindannyiunknak van füle, mégsem hallunk. Előfordul, hogy százszor is hallunk egy evangéliumi részt, mégsem értjük miről van benne szó. Ezért kérjük az Urat: Uram, nyisd meg a fülemet, nyisd meg a szívemet, hogy hálás gyermekedként éljek, és köszönetet mondjak minden ajándékért, amit tőled kaptam. Add, hogy minden nehézség ellenére hálát tudjak adni ezért a zarándoklatért is.
Jézus, amikor Jeruzsálem felé haladtában sok tanítványa elhagyta, odafordult az apostolokhoz, és megkérdezte: ti is el akartok menni? Menjetek, ha akartok, szabadok vagytok. Jézust nem az érdekelte, hányan követik. Azt akarta, hogy azok, akik követik, befogadják Őt a szívükbe, az életükbe. És Jézus olyanokkal is találkozott az úton, akiknek zárva volt a szíve, akik nem hittek benne, ellenségei voltak. Ha Jézussal ez megtörténhetett, akkor kik vagyunk mi, hogy velünk ne történhessen ilyesmi?
Kérlek tehát benneteket, hogy ne féljetek a válságos időkben. Szükségünk van a válságokra. Ha nem lennének az életünkben válságok, nem tudnánk felnőni, érett emberré válni, mert éppen a válságok vonzanak minket Istenhez, és tanítanak meg minket az alázatra. Isten a kereszt által tanít és vonz magához minket. Imádkozzunk tehát, hogy Szent Pál apostollal elmondhassuk, hogy semmi nem szakíthat el minket Krisztus szeretetétől.
Hiszem, hogy ezen a zarándoklaton ti mindannyian meg akarjátok nyitni a szíveteket a Szentlélek munkálkodására. A világ lelke körülvesz minket és megérinti az életünket, de ti Istennek nyissátok meg lelketeket, hogy az Ő Szentlelkével betölthessen benneteket. Ne féljetek tehát kérni a Szűzanyát, mert ahol ott a Szűzanya, ott van a Szentlélek is. Aki a Szűzanyához imádkozik, biztosan eljut Jézushoz. Amen.
Egyedül terád vágyakozik a lelkünk, Uram, mert egyedül te vagy, aki békét tudsz adni nekünk. Egyedül te tudsz megváltani minket. Csak te tudod levenni vállunkról bűneink terhét. Csak te tudsz igazzá tenni bennünket. Ha te igazolsz minket, akkor senki nem ítélkezhet felettünk, mert te, Uram, nem azért jöttél, hogy elítéld, hanem azért, hogy megmentsd az embereket.
