Danijela egyetemi diplomát szerzett és hazatért szüleihez, akiket a háború után még üldöztek. Hamarosan megérkezett a harctérről vőlegénye, és házasságot kötöttek. Kezdetben a férje iszogatása nem zavarta Danijelát. Azt gondolta, hogy nem fog sokáig tartani. Gyorsan szült három gyereket, de az élete egyre nehezebb lett. A férje nagy nyugdíjat kapott, de pénzt nem adott. Minden nap késő éjszaka járt haza, és mindannyian szenvedtek alkoholizmusa és agresszivitása miatt. Egy nagy veszekedés és verekedés után a plébánossal és a szociális központ dolgozójával való megbeszélés szerint Danijela elment otthonról és magával vitte a gyerekeket. A Krispina anya házban maradt három hónapig. A férje fenyegette, káromkodott és még többet ivott. Három hónap után eljött és megkérdezte, hogy mit tegyen. A pszichiátriára került, ahol öt hónapig maradt, hogy kigyógyuljon az alkoholizmusból. Danijela hűségesen kísérte. Azóta elmúlt három év. Danijelának ma sem tökéletes a házassága, de van négy gyermeke és családja, ahol jól érzi magát, tudva azt, hogy férje megérti, tiszteli és értékeli, gyermekeinek pedig békés és normális gyermekkora van.
Ez a történet csak egy a sok közül a Krispina Anya házból. A családi erőszak, a függőség és a nem kívánt terhesség problémájával küzdő asszonyok ebben a házban találnak segítségre és oltalomra. A közösség létével és munkájával az egészséges élet kultúráját terjeszti, és a meg nem született gyermekek iránti felelősségvállalásra és gondoskodásra hívja a társadalmat. Nekünk is – ahogy az Úrnak – az egyik pillanatban Simonokra van szükségünk, hogy segítsék vinni a keresztet, a másikban Veronikákra, akik kendőjüket nyújtják felénk.
