Elmélkedés a Szűzanya 2019. március 25-i üzenetéről
Idézzük fel a Szűzanya néhány üzenetét, amelyek hasonlítanak ehhez az üzenethez, amelyet most kaptunk:
Látjátok gyermekeim, ahogyan a természet megnyílik és életet, gyümölcsöt hoz, úgy én is az Istennel való életre és a neki való teljes önátadásra hívlak titeket. Isten meg akar menteni benneteket és üzeneteket küld számotokra az emberek, a természet és sok dolog által, amelyek segíthetnek megérteni azt, hogy meg kell változtatnotok életetek irányát… Ma mindnyájatokat arra hívlak, hogy ébresszétek fel szíveteket a szeretetre. Menjetek ki a természetbe és nézzétek hogyan ébred a természet, és segítségetekre lesz majd abban, hogy megnyissátok szíveteket a Teremtő Isten szeretetére… Ma arra hívlak benneteket, hogy menjetek ki a természetbe, mert ott találkozni fogtok a Teremtő Istennel…
Isten, a mi Atyánk különböző módon szól hozzánk. Szűz Mária emlékeztet bennünket arra, hogy Isten szól hozzánk igéi által, életünk eseményei által, más emberek és a természet által is.
Mintha körülöttünk minden arról beszélne, hogy kell lennie Valakinek, aki mindent eltervezett és ellenőrzése alatt tart. Kell lennie egy erős kéznek, eszmének, amely ilyen szilárdnak alkotta meg a természet törvényeit. Kell léteznie Valakinek, aki ilyen művészi módon teremtette meg a virágokat és céltudatosan a füvet és az állatokat, a férfit és a nőt, a szomjúságot és a vizet, az éhséget és a táplálékot, a tüdőt és a levegőt, a szemet és a fényt, a fület és a hangot, a szót és az értelmet, a lábat és az utat, a szárnyat és a szelet, a hajókat és a tengereket.
Minden tökéletes pontossággal történik. Ezért az ember a természet jeleire és törvényeire támaszkodhat. Ha a természet e törvényei felborulnának, nagy káosz keletkezne. Minden arra mutat, hogy a természet törvényeit Valaki keze alkotta, és mindennek értelmet adott. Semmi sem véletlen, ahogyan egyetlen ember sem véletlenül él itt a földön.
A kereszténység hiszi, hogy minden teremtmény Istenben van és Isten minden teremtményében jelen van: Isten, aki a világot alkotta, és benne mindent… ő ad mindennek életet, leheletet és mindent… nincs messze egyikünktől sem. Hiszen őbenne élünk, mozgunk és vagyunk… (Apcsel 17, 24a.25b.27b.28a.).
Mivel minden Istenben van és Isten mindenben és mindenkiben, minden teremtmény Istenről tesz tanúságot, Isten jelenlétének tükre, lábnyoma, jele, szimbóluma. Ha az ember ebben az ismeretben és hitben dicsőíti Istent, akkor minden teremtényével együtt dicséri. Istent nemcsak az ember dicsőíti, hanem minden teremtmény: Magasztaljon téged, Uram, minden műved! (Zsolt 145,10); Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. (Zsolt 19,1).
Szent Bonaventúra írta: Akit a teremtmények ilyen ragyogása sem világosít meg, az vak; akit ekkora zaj sem ébreszt fel, az süket; aki mindezekben az alkotásokban nem dicséri az Istent, az néma; aki ennyi jelből sem ismeri föl az Ősokot, az oktalan. Nyisd meg hát szemed, hajtsd ide füled, oldjad meg ajkad és tárd föl szíved, hogy minden teremtményben csak Istenedet lásd, halld, dicsérd, szeresd és imádd, áldjad és becsüld, nehogy az egész világ felkeljen ellened. (Szent Bonaventúra: A lélek útjai Istenhez I, 15.)
Amikor az ember elveszíti a természet iránti tiszteletet, akkor fennáll annak veszélye, hogy a természet „fellázad” az ember ellen. Az ember ma is veszélyben van, mert a természet ura akar lenni. Szeretné megváltoztatni a természet oly szilárd törvényeit.
Ezért figyelmeztet bennünket a Szűzanya, mint édesanya, hogy mi legyünk azok, akik tanulunk a természettől, amely új életre vágyik, azért harcol a halállal, hogy új életet hozhasson. És mi is Istenre támaszkodva képesek vagyunk új életet hozni, mert Isten bensőleg meg tud újítani minket és abban az új életben tud részesíteni bennünket, amelyet az Úr hozott el nekünk.
Nyíljunk meg az új életre, hogy megélhessük a szív megtérését, ahová a Szűzanya, mint édesanya szeretne elvezetni minket.
IMÁDSÁG
Szűz Mária, te a nagyböjt e kegyelmi idejében megtérésre és szívünk megváltoztatásra hívsz bennünket. Tudatában vagyunk annak, hogy állandó változásra és megtérésre van szükségünk. Gyakran elfáradunk, botladozva járva e földi vándorúton. Tarts meg minket, bátoríts bennünket, Te, aki mindvégig méltó maradtál, Te, aki boldog vagy, mert hittél akkor is, amikor a legnehezebb volt hinni.
Hívsz bennünket, hogy a hit szemével nézzük a világot és minden teremtményt, így a természettől tanulva, amely körülvesz bennünket megértsük, hogy lehetséges az új élet kibontakozása, kivirágzása akkor is, amikor úgy tűnik, hogy minden elszáradt és elhervadt.
Könyörögd ki számunkra az abban való hitet, hogy lehetséges az új élet gyümölcsét teremni úgy, ahogyan ezt a növények teszik a tél elmúltával, a tavasz érkeztével. Köszönjük, hogy az életbe és nem a halálba vetett hitre bátorítasz bennünket. Köszönjük, hogy velünk maradsz, hogy oly türelmes vagy velünk.
Ámen.
M.M
fordította: Sarnyai Andrea
