Elmélkedés a Szűzanya 2018. november 25-i üzenetéről
A Boldogságos Szűz Mária a mi időnkben, napjainkban jön el hozzánk. Buzdít bennünket, hogy a nekünk ajándékozott idő ne legyen hiábavaló számunkra. Az idő olyan, mint az üres edény, amely arra vár, hogy jócselekedetekkel töltsük meg. Jól ismert Szent Ágoston mondása: Az emberek azt mondják, hogy jó vagy rossz az idő. Mi vagyunk az idő. Olyan az idő, amilyenek mi vagyunk.
Azt kérdezzük: Miért teremtette Isten az időt? Miért kell ezt a furcsa életet nehézségeivel és bajaival, bűneivel és melléfogásaival megélni, mielőtt megnyílna előttünk az örökkévalóság kapuja? Ha Isten a szeretet, ha olyan jóságos, miért nem ajándékozott nekünk egyszerre mindent? Miért kell oly sok időnek elmúlnia, mielőtt célba érünk?
Maga az Isten időn kívüli, az örök most, boldog az örömben, ahol semmi sem hiányzik a számára.
Életünkben minden fokozatosan valósul meg, részletekben, kicsi lépésekben, amelyeket meg kell tennünk. Az Isten az embert tökéletlennek teremtette, de nem azért, hogy megnehezítse az életét, hanem azért, hogy lehetővé tegye számára, hogy részt vegyen saját háromságos életében. A három isteni személy benső élete az örök kölcsönös ajándékozás és elfogadás. Ez a szeretet teljessége, forrása és határtalan mélysége, amelyből mi is teremtettünk. A szeretet látható képe az ajándékozás és az elfogadás.
A Szűzanya jelenéseinek ideje ajándék és kegyelmi idő a számunkra. Olyan idő, amelyben Isten lehetőséget ad nekünk a növekedésre.
Isten a saját szeretetét kínálja számunkra, amelyre szabadon kell válaszolnunk. Ő várja a mi válaszunkat. Az idő Isten türelmének a jele.
Isten ha, mellette döntünk, tiszteli fejlődésünket és támogatja növekedésünket.
Erre az útra küldte el Fiának, Jézusnak Édesanyját, aki az ajándékozásra buzdít bennünket, ahogyan Ő maga is Istennek ajándékozta szavait, testét és egész életét.
Ajándékozzuk magunkat Istennek, mindazt, ami vagyunk, és amink van, hogy mindent átváltoztatva és megújulva fogadhassunk.
IMÁDSÁG
Szűz Mária, Béke Királynője, te hívsz és biztatsz bennünket, hogy sohase tékozoljuk el az időt, amelyet ajándékba kaptunk. Te is az időben éltél, két lábbal a földön, most pedig az örökkévalóságból jössz el hozzánk, hogy ezt az időt, amelyben élünk, megtöltsük jósággal és a jó mellett döntsünk.
Köszönjük, hogy arra buzdítasz bennünket, hogy soha ne mondjunk le a jóról, amely végül mindig győzedelmeskedik. Kérlek, vezess minket, vezess édesanyai kezeddel, mindnyájunkat, az egyéneket, a családokat és a közösségeket és mindazokat, akik
édesanyai oltalmadat kérik.
Édesanyánk, járj közbe értünk Fiadnál, mert sohasem lehetett hallani, hogy Te elhagytad azokat, akik imáikkal oltalmadat kérték. Könyörögd ki számunkra, hogy a várakozásnak és az ajándékozásnak ez az ideje életünkben ne felületessen múljon el. Te, aki kegyelemmel teljes vagy, könyörögj értünk, hogy megszabaduljunk minden langyosságtól és lelki középszerűségtől. Szeplőtelen szíved szeretetével vonj magadhoz, és add, hogy általad megismerjük Jézust, Üdvözítőnket.
Köszönjük Jézus mindazt, amit ma teszel és adsz! Ámen.
M.M
fordította: Sarnyai Andrea
