Elmélkedés a Szűzanya 2018. augusztus 25-i üzenetéről
A földi emberi élet olyan egyirányú utca, amely a fogantatással kezdődik, és a halálba torkollik, hogy az üdvösségben folytatódjék. Ez az Isten terve velünk. A földi élet teljes hossza kegyelmi idő, amelyet jól kell felhasználnunk. Mária Medjugorjében évtizedek óta lankadatlan következetességgel irányítja figyelmünket az imára. Az Istennel való kapcsolatfelvételt, a szakadatlan imát szorgalmazza. Az ő kérése világos. De vajon eljutott-e emberségünk központjába, megnyitottuk-e vajon a szívünket az élő Istenre irányítva? Ez a kérdés. Ha igen, jól tettük. Ha nem, Mária sürgetése ránk is áll.
Sokszor szó esett már arról, hogy a XXI. század egyfajta információs dzsungel, amelyben a legkülönbözőbb szmogfajták kötik le valamennyi érzékszervünket. A mai civilizáció emberét naponta több inger éri, mint az ősembert teljes élete során. Beszélhetünk itt a fények tobzódásáról: városban sosincs sötét, beszélhetünk a kozmetikai szerek agresszív reklámjairól, amelyek azt kívánják elhitetni, hogy nem vagy egészen jó, javítani kell testszagodon, szempillád ívén, és tele kell aggatnod bőrödet tetkókkal. Amire viszont Mária itt konkrétan figyelmeztet, az a fülünk állandó ingerlése. Korunk embere roszszul tűri a csendet, és ezt nem jól teszi. A Szűzanya azt ajánlja a figyelmünkbe, hogy kevesebbet beszéljünk.
Hogy a csend és az Isten milyen viszonyban állnak egymással, azt a Biblia számos helye igazolja. Például Illés próféta esetében, aki érzékelte, hogy a lágy szellőben lakik az Isten. Például a Jézus imádságairól szóló tudósításokban: Jézus felment a hegyre és az egész éjszakát imádással töltötte el.
Mennyire Istenhez vezető közeg a csend! Említhetem még a szerzetesek példáját, akik az éjszaka csendjében közös imádságra gyűlnek össze mindennap.
Kikívánkozik belőlem az ismert taizéi énekszöveg, amely az előzőekben írottakat igazolja. Így szól: Lelkem csak az Úrnál csendesül el, az Úrban béke vár, csak nála lelhet nyugodalmat lelkem, az Úrban béke vár. Ha nekem kellene megalkotnom egy katolikus rádió szignálját, biztos, hogy ezt a megmegismétlődő dallamot emelném erre a rangra szövegestül. Nagyon a lényeget mondja.
Utoljára említem meg, bár kezdhettem volna ezzel is: Mária csendben követte Szent Fiát. Az evangélisták több ízben említik, hogy Mária el-elgondolkozik a hallottakon. Ő kifejezetten szemlélődő Szent.
Visszatérve az üzenetre, érdemes megismételni: Gyermekeim, többet imádkozzatok, kevesebbet beszéljetek és engedjétek meg Istennek, hogy a megtérés útján vezessen benneteket. A második rész ugyanis arról szól, hogy ha átengedjük magunkat az Úr vezetésének, akkor bizton közeledünk hozzá.
Mostanában olvastam egy karmelita apácáról – Marie de la Trinitéről – szóló könyvben azt a Krisztustól sugalmazott néhány mondatot, amely nagyon megragadott, mert igen hasonlókat tartalmaz, mint az e havi üzenet: Feledkezzél el magadról. Ne foglalkozzál anyagi vagy lelki szükségleteiddel. Amikor mindened megvan, ami kell, megfosztasz az örömtől, hogy gondodat viseljem.
Igen. Valamilyen módon el kell jutnunk ahhoz a ponthoz, amikor tudomásul vesszük a magunk semmiségét. Azt, hogy rászorulunk Isten irgalmas szeretetére, aki velünk kapcsolatban állva, mintegy kézi vezérléssel szeretne iránytani minket, hogy megvalósítsuk a rólunk alkotott terveit. Ezért kell a szakadatlan ima, ezért kell a törekvés a csendteremtésre magunkban, környezetünkben. Csak a csend elég jó ahhoz, hogy Isten halk szavú „hangját” megértsük, és megtéréseink által magunkévá tegyük az ő akaratát.
Mária a tőle megszokott módon biztosít bennünket törődő szeretetéről: Veletek vagyok, és édesanyai szeretettel szeretlek benneteket. Megkockáztatom, hogy jobban szeret bennünket, mint egy édesanya. Mária ugyanis az isteni miliő részese, s ugyanolyan intenzitással vonzódik az emberhez, mint a Teremtő. Hogy is írta Ozeás? Én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam, … gondjukat viseltem. Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá és enni adtam neki…Hogyan hagyhatnálak el, Izrael? … Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. …Isten vagyok, nem ember; a körödben élő szent…” (Vö. Oz 11. fejezet eleje)
Összefoglalom a lényeget: ima, csend, megtérés.
Gyorgyovich Miklós
