Manapság több millió ember kel útra. Vannak közöttük olyanok, akik gazdasági okból vándorolnak el szülőföldjükről és indulnak el Európa felé a jobb élet reményében. Mások a háború, az üldöztetés elől menekülnek. Ők az életüket mentik, és biztonságos helyet keresnek maguk és családjuk számára. Ismét mások kedvtelésből járják be a világot, hogy megismerjenek más országokat, embereket, szokásokat. Végül pedig vannak, akik zarándokútra indulnak. Ők valami jobbat keresnek.
Mi is a zarándoklat lényege? Először is időt kell szánni arra, hogy megérkezzünk a zarándokhelyre. A zarándokok valaha nagyon hosszú ideig voltak úton, többnyire gyalogosan, mint ahogy azt ma is teszik a Santiago de Compostelaba zarándokolók. Hónapokat, olykor akár éveket is igénybe vett, amíg elérték uticéljukat. Ma általában busszal, a távolabbi országokból pedig repülővel érkeznek az emberek a zarándokhelyekre, vagyis az utazás ideje jelentősen lerövidült. A világ összezsugorodott, és manapság minden nagyon gyorsan történik. Ahhoz, hogy a zarándok valóban elérje útjának célját, egy belső utat is meg kell tennie, és ehhez szintén időre van szükség. A zarándokhelyen időt kell szánni az imádságra, a liturgián való részvételre.
Fontos szerepe van a helynek is. Itt, Medjugorjéban ez a hely a templom, a Krizsevác és a Jelenések hegye által alkotott háromszög. Ahhoz, hogy a zarándok feljusson a Krizsevácra, erőfeszítést kell tenni. Kényelmes zarándoklat nem létezik. Egyszer részt vettem egy Varsóból Czestochowába tartó gyalogos zarándoklaton, amely kilenc napig tartott. Volt közöttünk egy idős asszony, aki egy szemlátomást nagyon nehéz csomagot cipelt. Mondtam neki, hogy nyugodtan tegye fel a kísérő kamionra, akkor könnyebben fog tudni haladni. Azt mondta, hogy nem teheti, kinyitotta a táskáját és megmutatta, hogy kövek vannak benne. Azt mondta: ezeket a köveket viszem, és kérem a Szűzanyát, hogy mentse meg a lányom házasságát. A zarándoklat tehát erőfeszítést, áldozathozatalt követel. A zarándoklaton nemcsak a gondolatainkkal, hanem a testünkkel is imádkozunk.
A mindannapi életünkből indulunk a zarándoklatra, és Isten szent valósága felé haladunk. A profántól a szakrális felé tartunk, hogy megtaláljuk, amit elveszítettünk: az Istenünkkel való kapcsolatot. Felfedezzük, hogy Isten a szeretet, és Ő ma is szeret minket. Azáltal, hogy felfedezzük az Ő irántunk való szeretetét, jobbá válik az emberekkel való kapcsolatunk, mert az Ő szeretetének tudatában szeretettel fordulunk embertársaink felé, akikben meglátjuk Isten képmását. A zarándolat célja tehát az, hogy az ember közeledjen az isteni természethez, és egyre hasonlóbbá váljon ahhoz.
A zarándoklat ideje és helye átalakítja bensőnket. Szívünk többé már nem kőszív, hanem érző szív. Változás történik bennünk. Ez a változás a megtérés. Megtérni annyi, mint irányt változtatni. Ahhoz, hogy megtaláljuk a helyes utat, ha eltévedtünk, meg kell fordulnunk.
A medjugorjejelenség a szentségek – különösen a bűnbánat és az eukharisztia szentsége – felé fordulás megvalósulása. A világban sok helyen egyre inkább háttérbe szorul a szentségek vétele. Vannak helyek, ahol már egyáltalán nem is gyóntatnak, és így az embereknek nincs lehetőségük a megtérésre, arra, hogy Isten felé forduljanak, fogadva és elfogadva az Istennel és az emberekkel való kiengesztelődés szentségét. Itt Medjugorjéban a Szűzanyának nagy szerepe van a megtérés felé vezető úton. Ő a Jelenések könyvének asszonya. Harcol értünk a kígyóval, aki mindent megtesz azért, hogy elfordítson minket Istentől. Mária mindig Jézusra mutat. Jézus, amikor meggyógyította a leprásokat, azt mondta: menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak. Mutassátok meg, hogy meggyógyultatok, és akkor visszatérhettek a hívők közösségébe. A Boldogságos Szűz Mária, aki az egyház édesanyja is, fiához küld minket az egyházba, mivel az örök élet kulcsait Jézus az egyházra bízta.
