Elmélkedés a Szűzanya 2019. augusztus 25-i üzenetéről
Drága gyermekek! Szeretettel imádkozzatok, dolgozzatok és tegyetek tanúságot a Mennyek országáról, hogy jó legyen számotokra itt a földön. Gyermekeim, Isten százszorosan megáldja törekvéseiteket, tanúk lesztek a nemzetek között, a hitetlenek lelke pedig érzékelni fogja a megtérés kegyelmét és a Menny hálás lesz a ti erőfeszítéseitekért és áldozataitokért. Gyermekeim, rózsafüzérrel a kezetekben tegyetek tanúságot arról, hogy az enyéim vagytok és döntsetek a szentség mellett.
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.
Szűz Mária üzenetei, amelyeket jelenései által ezekben az éveken ad számunkra, egyszerűek, de ugyanakkor követelményeket állítanak elénk. Mindnyájuktól teljes szívünket és bizalmunkat kéri, mert Ő maga is mindent Istennek adott.
Szent II. János Pál pápa is ugyanezt mondta: „Habozás nélkül állíthatom, hogy a szentség perspektívájába kell helyeznünk lelkipásztori szolgálatunkat. Maga az Úr is kér bennünket: Legyetek olyan tökéletesek, mint a ti Mennyei Atyátok.”
Az egyházban mindenki meg van hívva a szentségre. Teréz anya is hangsúlyozza: „A szentség nem némelyek luxusa, hanem mindnyájunk feladata.” A keresztény szentség ideálját nem szabad úgy értelmeznünk, mint rendkívüli életet, amelyet csak a „nagy” szentek élhetnek meg. Ellenkezőleg, a szentség útja sokrétű és vonzó módon hív minden embert, követelményeket állítva ugyan, de meggyőző módon kínálja fel újra a keresztény élet magas mércéjét.
Mi csodálhatjuk Jézust, a Szűzanyát és oly sok szentet, és távolról szemlélhetjük őket, miközben nem érzem azt, hogy engem, életemet, földi létezésem értelmét érintik. Mondhatjuk, hogy könnyű volt Jézusnak, a Szűzanyának, a szenteknek, akik különlegesek voltak, én viszont csak gyenge, bűnös, átlagos ember vagyok.
A mai időkben nehéz embernek lenni, hát még szentnek. Minden körülöttünk és bennünk próbálja megölni a bennük élő, szentségre való vágyat és igényt, miközben a középszerűséget, a lankadtságot és a lehetetlenséget kínálja számunkra. Legyünk olyanok, mint a többiek, és ezért félelemmel gondolunk a szentségre, vagy téves kép él bennünk a szentségről.
Azt is mondhatjuk: Mit akar még Isten, a Szűzanya tőlem? Hiszek Istenben, az egyházhoz tartozom, jót teszek másokkal és az egyházzal. Mindez jó és pozitív, de fontos, hogy hasonlóvá váljunk ahhoz, akit szeretünk.
A szentségre való vágy azt jelenti, hasonlóvá válni ahhoz, akit szeretünk, ebben az esetben Istenhez, a szeretet forrásához. A szentség első lépése az, hogy szentté akarunk válni. Ez nem puszta illúzió, hanem konkrét vágy arra, hogy mindig Istenéi legyünk. Ha őszintén szeretjük Istent, mint legfőbb és legdrágább jót, akkor mindenképpen meg akarjuk ismerni Őt és megtenni akaratát. Határtalan szeretetét elfogadva, korlátolt akaratunkban és szeretetünkben éljük meg.
A megtérés nem emberi cselekedet, egyébként nem is lenne szükségünk Istenre, a kegyelemre, a megbocsátásra, sőt Jézus üdvösséget hozó művére sem (szenvedés, halál, feltámadás). Ez elsősorban Isten ajándéka, amely együttműködésünket kéri. Ha bűnben és Isten nélkül élünk, vitákban, egymással versenyezve, irigységben, akkor önmagunkat és másokat keressük és cserébe ürességet, keserűséget, tévedést és boldogtalanságot kapunk. A megtérésre való vágy teljes elkötelezettséget jelent. Nem szeretném eljátszani mindazt, amit Istennel, az egyházzal és a közösséggel megélek.
Istennel élni és boldogtalannak, elégedetlennek lenni, lehetetlen. Istené lenni és nem elkötelezettnek lenni a jó és a pozitív mellett, ugyanúgy lehetetlen. Az Istennel való egység különböző módon jelenik meg, és különösen az ima által mélyül el és erősödik meg az Istennek való odaadottság jelenként.
IMÁDSÁG
Boldogságos Szűz Mária, kegyelemmel teljes, köszönöm a te türelmedet és fáradhatatlan szeretetedet, és azt is, hogy nem mondasz le rólunk, akkor sem, amikor mi lemondunk önmagunkról és Istenről.
Köszönjük, hogy nem szűnsz meg hívni akkor sem, amikor, noha van fülünk, mégsem hallunk. Te, a remény és a hit édesanyja nem szűnsz meg hinni és remélni abban, hogy egyszer majd végre meghalljuk és komolyan vesszük a te egyszerű és édesanyai szavaidat, amelyek Szeplőtelen Szívedből fakadnak, hogy betölthess bennünket azzal a szeretettel, amelyet nekünk szeretnél ajándékozni.
Felajánlom neked mindazokat, akik elfáradtak a szentség és a megtérés útján. Tekints azokra, akik feladták, azt gondolva, hogy nem éri meg, hogy nincs értelme. Bátoríts bennünket, erősítsd szívünket és akaratunkat, hogy még határozottabban kövessünk téged és tanúságot tegyünk jelenlétedről, amely békét, világosságot és új Isteni életet ajándékoz nekünk.
Ámen.
M.M
fordította: Sarnyai Andrea
