Elmélkedés a Szűzanya 2019. január 25-i üzenetéről
Kalkuttai Szent Teréz anya 1979-ben Oszlóban a Béke Nobel-díj átvételekor következőket monda: Isten a csend barátja. A fák, a virágok, a fű csendre buzdít. Nézzétek a csillagokat, a Holdat és a Napot, ahogyan csendben haladnak pályájukon.
Az élet igazi kérdései a csendben fogalmazódnak meg. Ereinkben a vér zaj nélkül áramlik, és szívünk dobogását is csak csendben hallhatjuk. Talán a világ, soha nem volt ennyi zajjal és hangoskodással tele, mint ma. A technikai civilizáció sok pozitívumot hozott magával, de sok bajt is: a rohanást, amely megöl bennünket, a zajt, amely nyugtalanná tesz és bezárja a szívünket. A ma élő ember csendre vágyakozik, de nehezen találja. Vannak, akik elszoktak a csendtől és többé már nem is keresik. Sokaknak a felszabadulás helyett, teher a csend. Mert a csend a hallgatásba vezet be. A hallgatásban pedig az ember önmagával találkozik. Ez pedig nehéz, és erőfeszítést követel.
A mai idők jelei a menekülés és a felejtés. Inkább egész életünkön át menekülünk önmagunktól, minthogy átadjuk magunkat a hallgatás gyógyító erejének. Szavak, hangos zene, a tömeg moraja, a közlekedési forgatag – mindez valamilyen módon „megnyugtat” bennünket, de csak felszínesen. Elhiteti velünk, hogy nem vagyunk egyedül és pulzál körülöttünk az élet. De ugyanakkor eltérít bennünket az igazi élettől, mert az „élet” lényünk legmélyén van, szívünk azon részén, amelyet csenddel és hallgatással táplálunk.
És a Szűzanya nemcsak ebben az üzenetében hív bennünket a csendre, hanem sokszor, évek óta tartó jelenései által: Drága gyermekek, döntsétek el, hogy külön időt szenteltek a csendben az Istennel való találkozásra. Szívetek csendjében maradjatok együtt Jézussal, hogy Ő szeretetével megváltoztasson és átalakítson benneteket. Térjetek meg gyermekeim, és szívetek csendjében boruljatok térdre. Helyezzétek Istent lényetek középpontjába. Hadd szóljon hozzátok a csendben a Szentlélek és engedjétek meg neki, hogy megtérítsen és megváltoztasson benneteket. Ti pedig, akik távol vagytok az imától, térjetek meg, szívetek csendjében keressétek lelketek üdvösségét, és imádsággal tápláljátok.
A mai embert megfojtja a zaj, a lárma, a szavak és a képek sokasága. Nem hallja meg a csend hívását. Számára a magány az elhagyatottság szinonimája, nem pedig olyan idő, amelyben a legintenzívebben találkozhat önmagával. A magány nem ugyanaz, mint az elhagyatottság. Az elhagyatottság nehéz, elviselhetetlen, amikor az ember elszigetelődik a többiektől, önmagára marad. Nincs kapcsolat, kommunikáció. A magány valami más, szükségünk van rá. Drága idő, amikor önmagunkkal és Istennel foglalkozunk. Az ilyen magány a teljesség, amelyben az ember észreveszi, hogy nincs egyedül. Olyan magány ez, amelyben a személyes Istennel találkozik.
Tény az, hogy az ember egyedül él, egyedül dönt, egyedül alakítja életét, egyedül hal meg. Segítségemre lehetnek ugyan mások, de lényegében egyedül állok szembe az én Istenemmel. Így mindenki egyedül van. Ez olyan magány, amelyet ajándékba kaptunk, hogy fejlesszük önmagunkat és azután elinduljunk a másokkal való találkozásra.
Tudjuk, hogy Jézus is megélte a magány pillanatait, az Atyjával való találkozás perceit. Csak ezek a találkozások és imádságok után ment el, hogy találkozzon az emberekkel és elvitte nekik az Istent, az életet, az egészséget, a szabadulást.
Találjunk időt az önmagunkkal és az Istennel való találkozásra, hisz ez az egyetlen, amely képes betölteni szívünket és értelmet ajándékozni életünknek.
IMÁDSÁG
Szűz Mária, a hallgatás és az alázatosság Édesanyja!
Te, aki önmagadat az Úr szolgálóleányának élted meg, Te, aki megélted önmagadon Isten tekintetét, vezess minket az alázatosság és az Isten Igéjének hallgatása útján.
Ó, Mária, Te, aki elmélkedtél és megőriztél szíved csendjében minden szót és eseményt, amely kapcsolatban volt Fiaddal, taníts meg minket találkozni Jézussal, legelőször is saját szívünkben, hogy oda tudjuk ajándékozni azoknak, akikkel életutunkon találkozunk.
Könyörögd ki számunkra a bátorságot, hogy merjünk találkozni önmagunkkal, bátorságot, hogy találjunk időt a csendre, amelyben Isten szól hozzánk és meggyógyítja lelkünket és életünket.
Ámen.
M. M
fordította: Sarnyai Andrea
