Elmélkedés a Szűzanya 2019. április 25-i üzenetéről
Valamit alapból le kell szögezni. Az élő hit kegyelmi kérdés. Felette áll a tudásnak, a tudománynak. Folyton kérni kell a hit fényének a kegyelmét, hogy általa Istenhez közelebb kerülhessünk. Mária üzenetei annyira fogják áthatni életünket, annyira visznek közelebb az Úrhoz, amennyire hagyjuk, hogy mélyen elüljenek bennünk és átalakítsák mindennapjainkat. Jó, ha ezzel a lelkülettel próbáljuk követni Mária aktuális üzeneteit.
Az anyai szív diktálta üzenetek hangvétele roppant pozitív. Figyelmen kívül hagyásuk viszont lehet, hogy nagy hátrányokhoz vezet. Mária minden kedvessége mellett a leghatározottabb komolysággal int, buzdít, vonz, figyelmeztet és mutat utat olyan módon, hogy azok az emberek, akik nyitottak a szavaira, képesek legyenek hatására átalakulni. Így tekintsünk az üzenetekre általában, és így tekintsünk a mostani üzenetre is.
Sokszor elemeztük már, hogy életünk, folyamatos jelenünk a kegyelmi idő. Most élünk, és senki nem garantálja, hogy ezután még egy lélegzetet vehetünk. Jelenünk a jövőbe néz, és cselekszik. Nincs visszaút, a jövőbe tartunk. Földi létünkön való átsuhanásunk olyan, mint egy gyakorlópálya, ahol életünk megszentelésén dolgozunk. így válik időnk az irgalmasság idejévé. Emlékezzünk csak a miatyánk szövegére: Bocsájtsd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétőknek. Emlékezzünk Krisztus szavaira: Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél! Vagy azokra a kijelentésekre, amelyet Szent Fausztina kapott Krisztustól: Aki nem bízik irgalmamban, annak igazságosságommal kell számolnia. A gondolatot tovább viszi Mária: Ne engedjétek, hogy a gyűlölet és békétlenség szele uralkodjon bennetek és körülöttetek.
Többféle megfogalmazással találkoztam eddig az ellenségszeretetet illetően. A legegyszerűbb ez volt: Engedd el a nyakát! Azt hiszem, nagyon érthető, de ez a minimum. A maximumot Jézus vázolja, amikor azt kéri: imádkozzatok üldözőitekért, tegyetek jót haragosaitokkal. (Mt 5,44) Muszáj Krisztus szeretetével, az ő békéjével tekintenünk környezetünk szereplőire. Mi azoknak leszünk a felebarátai, akikre irgalmas szeretettel, kellő önfegyelemmel és ilyen krisztusi érzülettel tekintünk. Aki olvasta a Micimackót, az megérti, ha azt idézem belőle: Csacsi öreg medvém. Róbert Gida szól ilyen szeretettel barátjáról, akinek a tetteivel persze nem ért egyet. Mi sem érhetjük be kevesebbel, mint amit Pál hirdet a szeretethimnuszban: A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. (1Kor 13,4–7) vagy az üzenet megfogalmazásában: Ti arra vagytok meghívva, hogy szeretet és imádság legyetek. Az ördög békétlenséget és rendetlenséget akar, de ti gyermekeim legyetek a feltámadt Jézus öröme, aki mindnyájatokért meghalt és feltámadt. Ezekkel a szavakkal folytatódik az üzenet. Számos megfogalmazást megért már az égiföldi küzdelem. Jellemzője egyfelől a széthúzás szelleme, a diabolosz, az ördög, másfelől aki legyőzte őt. A rombolás szelleme szemben a Szentlélek Isten szeretetművével. Szent Ágoston a civitas terrenát, a földi közösséget szembeállítja a civitas Deivel, az Isten országával. Loyolai Szent Ignác két zászlóról ír. Ezek között kell választanunk. Azt hiszem, nem vitás: döntöttünk. Krisztus zászlaja alá állunk.
Akik hisszük megváltásunkat, és akiknek hiteles az istenember feltámadása, e feletti örömünket semmi nem torzíthatja el. Az ördög e világi csábításai ugyan felerősödtek a reklámok, a csábító, nem ritkán nemtelen ajánlatok által. A nyugati komfort elkényelmesítő hatása is ellene dolgozik szentségre törekvő elhatározásunknak. Mi mégse e szirénhangokra figyeljünk, hanem arra, aki mindig a javunkat szorgalmazza. Jézusra és Szent Anyjára, aki időről időre megszólít minket, mert nagyon szeret. Jézus akkor örül zavartalanul követőinek, amikor azt látja, hogy szeretetparancsát komolyan véve törekszünk a vele való egységre. Amikor imáinkkal a világ építésén fáradozunk. Akiben keresztségünk alkalmával meghaltunk a bűnnek, és akivel feltámadunk az örök életre.
Néhány napja reggel megakadt a szemem Varga László püspök (Laci atya) üzenetén. Nagyon ide illő gondolatot osztott meg a FB-on. Ezt írta: Alleluja! Engedjük megtörténni, ami már megtörtént személyes húsvétunkkor. A keresztségünkben örök életet kaptunk. Elkezdődött a mennyország bennünk. Mire várunk? Gyakoroljuk!” Mária is ezt sürgeti: Mire várunk? Gyakoroljuk! Mint üzeni: Ő legyőzte a halált, hogy nektek életet adjon, örök életet. Ezért gyermekeim, tegyetek tanúságot, és legyetek büszkék arra, hogy Őbenne feltámadtatok.
A keresztény identitása a Krisztus-követés megélésében áll. Az orosz büszke arra, hogy orosz, a német arra, hogy német, az arab arra, hogy arab. És mi keresztények? Büszkék vagyunk-e arra, hogy Krisztus-követők vagyunk? Őszintén felelni kell erre a kérdésre egy csendes imában megbeszélve a kérdést a mi Urunkkal. Kérjük a Lélek segítségét, hogy világosítsa meg, vajon vannak-e bennünk olyan sötétségek, amelyek ellene akarnak dolgozni végső és örök örömünknek. Kérjük a kegyelmet, hogy űzzön el a Feltámadott belőlünk minden gátló tényezőt, amely megakadályozná, hogy őt képviseljük, őt szeressük, hozzá forduljunk minden örömünkkel minden elesettségünkkel.
Egyszer volt egy beatmise – szerezte Szilas Imre. Annak a kivonulási éneke igazi húsvéti örömöt sugall.
Örvendjetek, vigadjatok, mert ím, az Úr feltámadott... – énekeltük 52 éve. Az Oh when the Saints go Marching in... dallamára írt szöveg a beatmise menedzselésén fáradozó Zöldi Sándor(†) abonyi
plébános munkája. Zárásképpen idemásolom, mert jól kifejezi ünneplésünk miértjét:
Örvendjetek, vigadjatok,
mert ím, az Úr feltámadott,
Szent hitünknek ez ad új erőt.
Íme, igazat mondott!
Hiszem Krisztust, boldog vagyok,
hisz ő az élet Szent Ura!
Hiába tör reánk a gonosz,
nincsen rajtunk hatalma!
Hadd zengjen hát vidám dalunk,
győzelmes húsvét ünnepén!
Ha hű leszek hozzád, ó, Uram,
véled feltámadok én!
Hozsanna száll (Halleluja), szent glória (Halleluja)!
Szívünk csak néked énekel.
Feltámadt Jézus, Isten Fia,
végy magadhoz égbe fel!
Örömteli Krisztushoz tartozást kívánok!
Gyorgyovich Miklós
