Elmélkedés a Szűzanya 2018. november 25-i üzenetéről
Az e havi üzenetnek íve van. Az előttünk álló hónap a kegyelem és imádkozás ideje, a várakozás (advent) és az ajándékozás (karácsony) ideje. Jézus megszületése Isten ajándéka. Egyénileg és családostul kell beleállnunk az imádságos elcsendesülésbe és szolgáló szeretetbe, hogy megéljük karácsony igazi ajándékát. Az üzenet további részében Mária állhatatos jóságra buzdít, amelyet megvalósítva ellene mondunk a gonosznak. Bontsuk ki ezeket a meglátásokat!
Van a kairosz, az érdemszerzésre, szeretetre figyelő idő, a kegyelem ideje. Mivel se a múltban nem tehetjük a jót, se a jövőben nem szerethetünk, csak a jelenben élhetjük meg értékeinket, életünket legérdemesebb imádságos légkörben folytatni. Ez nem jelenti, hogy ajakimával töltjük napjainkat, de jelenti, hogy minden igyekezetünkkel megpróbálunk mintegy Isten jelenlétében munkálkodni, tevékenykedni, aktivitást kifejteni. Szépen fejezi ki ezt Kindelmanné, Erzsébet imája, melyet Jézussal együtt mond: Lábunk együtt járjon. / Kezünk együtt gyűjtsön. / Szívünk együtt dobbanjon. / Bensőnk együtt érezzen. / Elménk gondolata egy legyen. / Fülünk együtt figyeljen a csöndességre. / Szemünk egymásba nézzen és összeforrjon. / Ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.
Ha ennek a néhány sornak a lelkülete megtapad bennünk, és vele telik napunk, garantáltan szép adventünk lesz. Arra figyelmeztetni sem kell bennünket, hogy az úrjövet időszaka az elcsendesülés ideje, amikor kerüljük a hangoskodást, a nyüzsgést. Akkor is így van, ha már a karácsonyra kezdünk koncentrálni. Az ajándékozás visszafogottságára szeretnék itt figyelmeztetni. Ki képviselje, hogy a világ számára hozott isteni ajándék a megszülető kis Jézus, ha nem mi? Az ő szépsége és tökéletes jósága nem az evilági gazdagságban áll, nem is ott keresendő. Tárgyi ajándékozásunknak nem volna szabad eltakarni a karácsony igazi fényét, ami nem valami kacat, hanem az élő Isten behatolása a földre. Isten önmagát adja nekünk: szól az üzenet egyik mondata. Ez az önmagát adó isteni gesztus az újszövetség hajnala. Csak emlékeztetőül: A Szent II. János Pál alkotta világosság rózsafüzérének utolsó titka ennek az ajándéknak a megismétlése: Aki az Eucharisztiában nekünk adta önmagát.
Bizony, hogy jóságunk lehet az a viszontajándék, amellyel a világba lépő Jézust közvetve vagy közvetlenül megköszönthetjük. A jóság épít, a rosszaság rombol. A jóság éltetően sugárzik, a rossz éppen ellenkezőleg. A már említett Szent II. János Pál figyelmeztet a halál kultúrájának a jelenlétére. Amikor megújítjuk keresztségi fogadalmunkat, akkor újra és újra deklaráljuk, hogy ellene mondunk a gonosznak. Nem kell megvárnunk az ünnepélyes megnyilatkozást, naponta ellene kell mondanunk neki. Ehhez kérjük Isten segítségét, mert mint tudjuk, nélküle semmit sem tehetünk. Vele viszont igen. Kérjük tehát tőle állhatatosan és naponta: Az ellent kösse meg kezed, testünket hogy ne rontsa meg.
Az ellenség mindent felhasznál azért, hogy elfordítson benneteket az imától – hívja fel Mária figyelmünket az állandósult civilizációs gonoszságokra. Nem akarok minden kommentárban kitérni rá, de hát nagyon is jelen van az információdzsungel hétköznapjainkban a legkülönfélébb formákban. Óriásplakátjaival, hamisan kalkulált áraival, olcsó trükkjeivel, érzékeink állandó csiklandozásával. Nehogy sikerüljön magunkban csendet s – uram, bocsá – rendet teremteni. Álljunk ellen a szükségesnél több információ begyűjtésének, kapcsoljuk ki okostelefonjainkat, amikor csak lehetséges, kapcsoljuk ki számítógépünket, amikor nem kell feltétlenül használnunk, hagyjuk a tévéműsorokat másokra, és még sorolhatnám.
Fedezzük fel magunknak az Isten országát, és jól gondoljuk meg, hogy mit is ír erről Varga László püspök: Jézus azt kéri, keressétek Isten országát és a többi mindet megkapjátok! Mi lázasan keressük a többi mindent és közben nem találjuk az Isten országát! Hát forduljunk meg, és állítsuk talpra Isten rendjét saját életünkben! Elég nekünk az ő országa, elég nekünk az ő kegyelme.
Mária azt kéri, hogy ne hagyjuk, hogy az ellenség elfordítson bennünket az imától. Legyenek napjaink imádságosak. Az ima az a kapcsolódási lehetőség, amely összeköt bennünket Istennel, mint az áramszedő a villamost a nagy erejű energiával. El ne szakadjon ez a kapocs köztünk és Isten között!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek szép készülődést és karácsonyt.
Gloria in excelsis Deo et in terra pax hominibus bonae voluntatis!
Gyorgyovich Miklós
